Romans 8
1 Hence there is now, no, condemnation unto them who are in Christ Jesus;
Nincsen azért már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2 For, the law of the spirit of life in Christ Jesus, hath set thee free from the law of sin and of death; —
Mert az élet Lelkének törvénye megszabadított engem Jézus Krisztus által a bűn és halál törvényétől.
3 For, what was impossible by the law in that it was weak through the flesh, God, by sending his own Son in the likeness of sinful flesh and concerning sin, condemned sin in the flesh,
Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, Isten az ő Fiát elküldte a bűnös testhez hasonló formában a bűn miatt, és kárhoztatta a bűnt a testben.
4 In order that, the righteous requirement of the law, might be fulfilled in us—who, not according to flesh, do walk, but according to spirit;
Hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5 For, they who according to flesh have their being, the things of the flesh do prefer, but, they according to the spirit, the things of the spirit;
Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira gondolnak, akik pedig Lélek szerint élnek, a Lélek dolgaira.
6 For, what is preferred by the flesh, [is] death, whereas, what is preferred by the spirit, [is] life and peace; —
Mert a test törekvése halál. A Lélek törekvése pedig élet és békesség.
7 Inasmuch as, what is preferred by the flesh, [is] hostile towards God, for, unto the law of God, it doth not submit itself, neither in fact can it.—
Mert a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8 They, moreover, who in flesh have their being, cannot please, God.
Akik test szerint élnek nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9 But, ye, have not your being in flesh, but in spirit, —if at least, God’s Spirit, dwelleth in you; and, if anyone hath not Christ’s Spirit, the same, is not his; —
De ti nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha ugyan Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10 But, if Christ is in you, the body, indeed, is dead by reason of sin, whereas, the spirit, is life by reason of righteousness;
Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a lélek ellenben él a megigazulás által.
11 If, moreover, the Spirit of him that raised Jesus from among the dead dwelleth in you, he that raised from among the dead Christ Jesus, shall make alive [even] your death-doomed bodies, through means of his indwelling Spirit within you.
Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor az, aki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeteket is az ő bennetek lakó Lelke által.
12 Hence, then, brethren—debtors, we are, not unto the flesh, that, according to flesh, we should live, —
Ezért, atyámfiai nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.
13 For, if according to flesh ye live, ye are about to die, whereas, if in spirit, the practices of the flesh, ye are putting to death, ye shall attain unto life;
Mert ha test szerint éltek meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megölitek, élni fogtok.
14 For, as many as by God’s Spirit are being led, the same, are God’s sons, —
Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei.
15 For ye have not received a spirit of servitude, leading back into fear, but ye have received a spirit of sonship, whereby we are exclaiming—Abba! Oh Father!
Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét félnetek kelljen, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16 The Spirit itself, beareth witness together with our spirit that we are children of God;
Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17 And, if children, heirs also—heirs, indeed, of God, but co-heirs with Christ, —if, at least, we are suffering together, in order that we may also be glorified together.
Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is, örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg.
18 For I reckon that unworthy are the sufferings of the present season to be compared with the glory about to be revealed towards us;
Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd nyilvánvalóvá lesz rajtunk.
19 For, the eager outlook of creation, ardently awaiteth the revealing of the sons of God, —
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20 For, unto vanity, hath creation been made subject—not by choice, but by reason of him that made it subject, in hope
Mert a termetett világ hiábavalóság alá vettetett, de nem önként, hanem az által, aki alávetette,
21 That, creation itself also, shall be freed—from the bondage of the decay into the freedom of the glory of the sons of God;
azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
22 For we know that, all creation, is sighing together, and travailing-in-birth-throes together until the present, —
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt nyög és vajúdik mind ez ideig.
23 And, not only so, but, we ourselves, also, who have the first-fruit of the Spirit—[we] even ourselves, within our own selves do sigh, —sonship ardently awaiting—the redeeming of our body; —
De nemcsak ez a világ, hanem maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban várva a fiúságot, testünk megváltását.
24 For, by our hope, have we been saved, —but, hope beheld, is not hope, for, what one beholdeth, why doth he hope for?
Mert reménységben tartattunk meg, a reménység pedig, ha látható, nem reménység, mert amit lát valaki, miért remélné azt?
25 If, however, what we do not behold we hope for, with endurance, are we ardently awaiting [it]; —
Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
26 In the selfsame way moreover, even the Spirit, helpeth together in our weakness, —for, what we should pray for as we ought, we know not, but, the Spirit itself, maketh intercession with sighings unutterable,
Hasonlóképen a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy, ahogy kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27 And, he that searcheth the hearts, knoweth what is preferred by the Spirit—that, according to God, he maketh intercession in behalf of saints;
Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
28 We know, further, that, unto them who love God, God causeth all things to work together for good, —unto them who, according to purpose, are such as he hath called;
Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Isten szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.
29 For, whom he fore-approved, he also fore-appointed to be conformed unto the image of his Son, that he might be firstborn among many brethren, —
Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok atyafi között.
30 And, whom he fore-appointed, the same, he also called, and, whom he called, the same, he also declared righteous, and, whom he declared righteous, the same, he also made glorious: —
Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31 What, then, shall we say to a these things? If God [is] for us, who [shall be] against us?
Mit mondjunk azért ezekre? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32 He, at least, who his own Son did not spare, but in behalf of us all delivered him up, how shall he not also, with him, all things upon us in favour bestow?
Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?
33 Who shall bring an accusation against the chosen ones of God? God, who declareth righteous?
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.
34 Who is he that condemneth? Christ [Jesus] who died?—Nay! rather was raised [from among the dead], —who is on the right hand of God, who also is making intercession in our behalf?
Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik értünk.
35 Who shall separate us from the love of the Christ? Shall tribulation, or distress, or persecution, or famine, or nakedness, or peril, or sword?—
Kicsoda szakít el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
36 According as it is written—For thy sake, are we being put to death all the day long, we have been reckoned as sheep for slaughter.—
Amint meg van írva: „Éretted gyilkoltatunk minden napon, úgy tekintenek minket, mint vágó juhokat.“
37 Nay, in all these things, we are more than conquering through him that hath loved us.
De mindezekben diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett.
38 For I am persuaded that—neither death nor life, nor messengers nor principalities, nor things present nor things to come, nor powers,
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39 Nor height nor depth, nor any other created thing, shall be able to separate us from the love of God which is in Christ Jesus our Lord.
sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van.
