Psalms 130

1 A Song of Ascents. Out of the depths, have I cried unto thee, O Yahweh.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 O My Lord! hearken thou unto my voice, —Let thine ears be attentive to the voice of my supplications,

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 If, iniquities, thou shouldest mark, O Yah, O My Lord, who could stand?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 But, with thee, is forgiveness, that thou mayest be revered.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 I have waited for Yahweh, My soul hath waited for his word;

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 I have hoped, O my soul, for My Lord, more than they who watch for the morning, who watch for the morning.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Wait, O Israel, for Yahweh, —for, with Yahweh, is lovingkindness, and there aboundeth with him—redemption.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 He, therefore, will redeem Israel from all his iniquities.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.