Luke 9
1 And, calling together the twelve, he gave them power and authority over all the demons, and to be curing, diseases;
Miután összehívta Jézus tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és betegségek gyógyítására is.
2 and sent them forth, to be proclaiming the kingdom of God, and to be healing;
Aztán elküldte őket, hogy prédikálják Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3 and said unto them—Nothing, take ye for the journey, —neither staff, nor satchel, nor bread, nor silver, nor to have, two tunics.
Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, két-két ruhátok se legyen.
4 And, into whatsoever house ye enter, there, abide, and, thence, be going forth.
Amelyik házba bementek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.
5 And, as many soever as shall not welcome you, in going forth from that city, the dust of your feet, shake ye off, for a witness against them.
Ha nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.“
6 And they went forth, and were passing through, along the villages, —delivering the glad-message, and effecting cures in every direction.
Azok tehát útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7 Now Herod the tetrarch heard of all the things which were coming to pass, and was utterly at a loss, because of its being said, by some, that, John, had been raised from the dead;
Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból.
8 and, by some, that, Elijah, had appeared; and, by others, that, some prophet of the ancients, had arisen.
Mások szerint Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a próféták közül támadt fel valaki.
9 But Herod said—John, I myself, beheaded; but, who is this, concerning whom I am hearing such things as these? And he was seeking to see him.
Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem, kicsoda hát ez, akiről én ilyen dolgokat hallok?“És látni akarta őt.
10 And the Apostles, returning, related to him what great things they had done. And, taking them aside, he retired privately, into a city called Bethsaida.
Amikor visszatértek, az apostolok elbeszéltek neki mindent, amit cselekedtek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy magányos helyre, egy Bétsaida nevű városba.
11 But, the multitudes, getting to know, followed him; and, giving them welcome, he began speaking unto them concerning the kingdom of God, —and, them that had need of cure, he healed,
Amikor a sokaság ezt megtudta, követte őt, és ő örömmel fogadta őket, Isten országáról beszélt nekik, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította.
12 And, the day, began to decline; and the twelve, coming near, said to him—Dismiss the multitude, that, going into the surrounding villages and hamlets, they may lodge, and find provisions; because, here, in a desert place, are we.
Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, ezt mondták neki: „Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el, és a környező falvakban és majorokban megszálljanak, és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.“
13 But he said unto them—Give, ye, them to eat. They, however, said—We have not more than five loaves, and two fishes, —unless perhaps, we, should go, and buy food, for all this people.
Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjatok nekik ti enni!“Azok így válaszoltak: „Nekünk sincs több öt kenyérnél és két halnál, ha csak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt az egész sokaságnak.“
14 For there were about five thousand men. And he said unto his disciples—Make them recline, in companies of about fifty each.
Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Így szólt tanítványaihoz: „Ültessétek le őket csoportokban ötvenenként.“
15 And they did so, —and made, one and all, recline.
Így cselekedtek, és leültették valamennyit.
16 And, taking the five loaves, and the two fishes, looking up into heaven, he blessed them, and brake [them] up, and went on giving to the disciples, to set before the multitude;
Ő pedig vette az öt kenyeret és két halat, égre emelte szemét, megáldotta azokat, és megszegte, és a tanítványoknak adta, hogy a sokaság elé tegyék.
17 and they did all eat and were filled. And that which remained over to them, was taken up, —of broken pieces, twelve baskets.
Mindnyájan ettek és jóllaktak, és összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
18 And, it came to pass, when he was praying in solitude, the disciples, were with him. And he questioned them, saying—Who do the multitudes say that I am?
Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek mond engem a sokaság?“
19 And they, answering, said John the Immerser; But some, Elijah, and others, that, some prophet of the ancients, hath arisen.
Azok így válaszoltak: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.“
20 And he said to them—But who say, ye, that I am? And, Peter, answering, said—The Christ of God!
Ő ekkor ezt mondta nekik: „Hát ti kinek mondtok engem?“Péter így válaszolt: „Az Isten Krisztusának!“
21 He, however, sternly admonishing them, gave charge that, unto no one, should they be telling this;
Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják.
22 saying—The Son of Man must needs suffer, many things, and be rejected by the Elders and High priests and Scribes, and be slain, —and, on the third day, arise.
Majd így szólt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia.“
23 And he was saying, unto all—If any one intendeth after me to come, Let him deny himself, and take up his cross daily, —and be following me.
Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem.
24 For, whosoever intendeth, his life, to save, shall lose it; but, whosoever shall lose his life for my sake, the same, shall save it?
Mert aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énérettem, megtartja azt.
25 For what doth a man profit, who hath gained the whole world, but hath lost, or been made to forfeit, himself?
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy kárt vall?
26 For, whosoever shall be ashamed of me, and of my words, of him, the Son of Man, will be ashamed, whensoever he shall come in his glory, and that of the Father, and of the holy messengers.
Mert aki szégyell engem és az én beszédemet, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön a maga, az Atya és az angyalok dicsőségében.
27 But I tell you of a truth—There, are, some of those, here, standing, who shall in nowise taste of death, until they see the kingdom of God.
Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják Isten országát.“
28 And it came to pass, after these words, about eight days, taking with him Peter and John and James, he went up into the mountain to pray.
Történt e beszédek után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.
29 And it came to pass, while he was praying, that, the appearance of his face, was changed, and, his clothing, became white, effulgent.
Imádkozás közben arckifejezése megváltozott, és ruhája fehér és fénylő lett.
30 And lo! two men, were conversing with him, who, indeed, were Moses and Elijah, —
És íme két férfi beszélt vele: Mózes és Illés,
31 who, appearing in glory, were speaking as to his departure, which he was about to fulfil in Jerusalem.
akik dicsőségben jelentek meg, és az ő haláláról beszéltek, amelyet Jeruzsálemben kell beteljesítenie.
32 Now, Peter, and they who were with him, had become heavy with sleep; but, waking up, they saw his glory, and the two men who were standing with him.
Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom, de amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.
33 And it came to pass, when they were being parted from him, Peter said unto Jesus—Master! it is, delightful, for us to be, here: Let us, therefore, make three tents, one for thee, and one for Moses, and one for Elijah: —not knowing what he said.
Történt, hogy amikor azok távozóban voltak, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk. Csináljunk azért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.“De nem tudta, mit beszél.
34 Now, while he was saying these things, there came a cloud, and it began to overshadow them, —and they were overcome with fear as they entered into the cloud.
Amikor ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket, ők pedig megijedtek, amikor felhőbe kerültek.
35 And, a voice, came out of the cloud, saying—This, is my Son, the Chosen One: Unto him, be hearkening.
Szózat hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, őt hallgassátok!“
36 And, when the voice came, there was found, Jesus alone. And they held their peace, and, unto no one, reported they, in those days, any of the things which they had seen.
Miközben a szózat hallatszott, Jézus már egyedül maradt ott. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban semmit sem mondtak el abból, amit hallottak és láttak.
37 And it came to pass, on the next day, when they came down from the mountain, that there met him a great multitude.
Történt a következő napon, amikor lementek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.
38 And lo! a man from the multitude, uttered a cry, saying—Teacher! I beg of thee, to look upon my son, because, my only begotten, he is.
És íme, egy ember így kiáltott a sokaságból: „Mester, kérlek téged, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.
39 And lo! a spirit, taketh him, and, suddenly, he crieth out, —and it convulseth him—with foaming, and with difficulty departeth from him, sorely bruising him.
És íme, valami lélek szokta megragadni őt, és hirtelen kiáltozni kezd, és rázza őt annyira, hogy tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután gyötörte.
40 And I begged of thy disciples, that they would cast it out, and they could not.
Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.“
41 And, making answer, Jesus said—O faithless and perverted generation! how long shall I be with you, and bear with you? Bring, hither, thy son.
Jézus így szólt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek közöttetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a fiadat!“
42 And, while yet he was coming, the demon tare him, and mangled him. But Jesus rebuked the impure spirit, and healed the boy, and gave him back to his father.
Amíg odament, az ördög leteperte, és megrázta. De Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának.
43 And they were all being struck with astonishment, at the majesty of God. And, while all were marvelling at all things which he was doing, he said unto his disciples:
Ekkor elámultak mindnyájan Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus cselekedett, ezt mondta tanítványainak:
44 Lay, ye, up in your ears, these words; for, the Son of Man, is about to be delivered up, into the hands of men.
„Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: mert az Emberfia az emberek kezébe adatik!“
45 But, they, understood not this saying, and it had become veiled from them, that they might not grasp it, —and they were afraid to question him, concerning this saying.
De ők nem értették ezt a mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg, és féltek őt megkérdezni e mondás értelme felől.
46 But there entered a reasoning among them, as to who of them should be greatest.
Majd az a gondolat támadt bennük, hogy ki a nagyobb közöttük.
47 And, Jesus, perceiving the reasoning of their heart, taking a child, placed it near himself, —
Jézus látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kis gyermeket, maga mellé állította,
48 and said unto them—Whosoever shall give welcome unto this child, on my name, unto me, giveth welcome; and, whosoever, unto me, giveth welcome, giveth welcome unto him that sent me forth. For, he who is least among you all, the same, is, great.
és ezt mondta nekik: „Aki egy kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött, mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.“
49 But John, answering, said—Master! we saw some one, in thy name, casting out demons, —and we forbade him, because he followeth not with us.
Megszólalt János, és ezt mondta: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és eltiltottuk, mert nem követ minket.“
50 And Jesus said unto him—Do not forbid; for, whosoever is not against you, is, for you.
Jézus azonban ezt mondta neki: „Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.“
51 And it came to pass, when the days for taking him up were on the point of being fulfilled, even he himself, set, his face, to be journeying unto Jerusalem;
Történt, amikor már közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
52 and he sent messengers before his face, —and, taking their journey, they entered into a village of Samaritans, so as to prepare for him.
Követeket küldött maga előtt. Azok elindultak, és betértek egy samáriai faluba, hogy neki szállást készítsenek.
53 And they welcomed him not, because, his face, was for journeying unto Jerusalem.
De nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe ment.
54 And the disciples James and John, seeing it, said—Lord! wilt thou, that we bid fire come down from heaven, and destroy them?
Amikor ezt látták tanítványai, Jakab és János, ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Tűz szálljon le az égből, és égesse meg őket, amint Illés is tette?“
55 But, turning, he rebuked them.
Jézus azonban megfordulva megdorgálta őket, és ezt mondta: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek,
56 And they journeyed into a different village.
mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa.“Elmentek azért más faluba.
57 And, as they were journeying on the road, one said unto him—I will follow thee, whithersoever thou shalt depart.
Történt pedig, amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: „Követlek téged, Uram, bárhová mégy.“
58 And Jesus said unto him—the foxes, have, dens, and, the birds of heaven, nests; but, the Son of Man, hath not where, his head, he may recline.
Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.“
59 And he said unto another—Be following me! But, he, said—Suffer me, first, to depart, and bury my father.
Egy másikhoz így szólt: „Kövess engem!“Az pedig ezt mondta: „Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az atyámat!“
60 And he said unto him—Leave, the dead, to bury their own dead; but, thou, departing, be declaring the kingdom of God.
Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Isten országát.“
61 And, yet another, said—I will follow thee, Lord; But, first, suffer me to bid adieu to them that are in my house.
Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek házam népétől.“
62 But Jesus said [unto him] —No one, laying the hand on a plough and looking unto the things behind, is, fit, for the kingdom of God.
Jézus így felelt: „Aki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.“
