Luke 3
1 Now, in the fifteenth year of the supremacy of Tiberius Caesar, —Pontius Pilate being governor of Judaea, and Herod being tetrarch of Galilee, and, Philip his brother, tetrarch of Ituraea and the country of Trachonitis, and Lysanius, tetrarch of Abylene, —
Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,
2 in the High-priesthood of Annas and Caiaphas, came a word of God unto John the son, of Zechariah, in rue desert;
Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,
3 and he came into all the country about the Jordan, proclaiming an immersion of repentance into remission of sins:
És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára;
4 as it is written in the book of the discourses of Isaiah the prophet: A voice of one crying aloud! In the desert, prepare ye the way of the Lord, straight, be making his paths;
A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.
5 Every chasm, shall be filled up, and, every mountain and hill, be made low; and the, crooked, places shall become, straight, and the, rugged, places, smooth ways; —
Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;
6 And all flesh shall see the salvation of God.
És meglátja minden test az Istennek szabadítását.
7 He was saying, therefore, unto the multitudes who were going forth to be immersed by him—Broods of vipers! who suggested to you, to flee from the coming wrath?
Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
8 Bring forth, therefore, fruits worthy of repentance, and do not begin to be saying within yourselves, As our father, we have, Abraham; for, I say unto you—God is able, out of these stones, to raise up children unto Abraham.
Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
9 And, already, even the axe, unto the root of the trees is being laid; every tree, therefore, not bringing forth [good] fruit, is to be hewn down, and, into fire, to be cast.
Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.
10 And the multitude began to question him saying—What, then, shall we do?
És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?
11 And, answering, he said unto them—He that hath two tunics, let him share with him that hath none, and, he that hath food, in like manner, let him be doing.
Ő pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.
12 And there came, even tax-collectors, to be immersed; and they said unto him—Teacher! what, shall we, do?
És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?
13 And, he, said unto them, Nothing more than what is appointed you, exact ye.
Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi előtökbe rendeltetett.
14 Then were questioning him, soldiers also, saying—What shall, even we, do? And he said unto them—Molest ye, no one, neither accuse falsely; and be content with your supplies.
És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.
15 Now, as the people were in expectation, and all were deliberating in their hearts, concerning John, —whether by any means, he, might be, the Christ,
Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus;
16 John answered, saying unto all—I, indeed, in water, am immersing you, but he that is mightier than I, cometh, the thong of whose sandals I am not worthy to unloose, —he, will immerse you in Holy Spirit and fire:
Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel:
17 whose fan is in his hand, to clear out his threshing-floor, and to gather the wheat into his granary; but, the chaff, will he burn up with fire unquenchable.
Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
18 So then indeed, as to many things and various, he exhorted, and continued telling his glad-message unto the people.
És még sok egyebekre is intvén őket, hirdeté az evangyéliomot a népnek.
19 But, Herod the tetrarch, being reproved by him concerning Herodias, the wife of his brother, and concerning all the wicked things Herod had done,
Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,
20 added this also unto all, —he locked up John in prison.
Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.
21 Now it came to pass, when one and all the people were immersed, Jesus also, having been immersed, and being at prayer, heaven was opened;
Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
22 and the Holy Spirit descended, in bodily appearance, as a dove, upon him, —and, a voice out of heaven, came—Thou, art my Son, the Beloved, in thee, I delight.
És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
23 And, Jesus himself, was, when he began, about thirty years of age, being the son, as was supposed—of Joseph, of Heli:
Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
24 of Matthat, of Levi, of Melchi, —of Jannai, of Joseph:
Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
25 of Mattathias, of Amos, of Nahum, —of Esli, of Naggai:
Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
26 of Maath, of Mattathias, of Semein, —of Josech, of Joda:
Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
27 of Joanan, of Rhesa, of Zerubbabel, —of Salathiel, of Neri:
Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
28 of Melchi, of Addi, of Cosam, —of Elmadam, of Er:
Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
29 of Jesus, of Eliezer, of Jorim, —of Matthat, of Levi:
Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
30 of Symeon, of Judas, of Joseph, —of Jonam, of Eliakim:
Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
31 of Melea, of Menna, of Mattatha, —of Natham, of David:
Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
32 of Jesse, of Obed, of Boaz, —of Salmon, of Nashon:
Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
33 of Amminadab, of Arni, of Hezron, —of Perez, of Judah:
Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
34 of Jacob, of Isaac, of Abraham, —of Terah, of Nahor:
Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
35 of Serug, of Reu, of Peleg, —of Eber, of Shelah:
Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
36 of Cainan, of Arphaxad, of Shem, —of Noah, of Lamech:
Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
37 of Methuselah, of Enoch, of Jared, —of Mahalaleel, of Cainan:
Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
38 of Enos, of Seth, —of Adam; of God.
Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.
