Luke 23
1 And one and all the throng of them, arising, led him unto Pilate.
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
2 And they began to accuse him, saying—This one, found we, perverting our nation, and forbidding to give, tribute unto Caesar, —and affirming himself to be, an anointed king.
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
3 And, Pilate, questioned him, saying—Art, thou, the king of the Jews? And, he, answering him, said—Thou, sayest.
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
4 And, Pilate, said unto the High-priests and the multitudes, Nothing, find I, worthy of blame, in this man.
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
5 But, they, began to be urgent, saying—He is stirring up the people, teaching along all Judaea, even beginning from Galilee unto this place.
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6 Now, Pilate, hearing [that], questioned whether the man was, a Galilaean.
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
7 And, getting to know that he was of the jurisdiction of Herod, he sent him back unto Herod, he also, being in Jerusalem in these days.
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8 And, Herod, seeing Jesus, rejoiced exceedingly; for he had been, a considerable number of times, wishing to see him, —because he had heard concerning him, and was hoping, some sign, to behold, by him, brought to pass.
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
9 And he went on to question him in a good many words; but, he, answered him, nothing.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
10 And the High-priests and the Scribes stood vehemently accusing him.
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
11 And Herod with his soldiery, having set him at nought, and mocked him, threw about him a gorgeous robe, and sent him back unto Pilate.
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12 And they became friends—both Herod and Pilate—on the self-same day, one with another; for they had previously been at enmity between themselves.
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
13 And, Pilate, calling together the High-priests, and the Rulers, and the people,
Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
14 said unto them—Ye brought unto me this man, as one turning away the people, and lo! I, in your presence, examining him, found, nothing, in this man worthy of blame, in respect of the things whereof ye were making accusation against him.
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
15 Nay! nor Herod; for he hath sent him back unto you, —and lo! nothing worthy of death, hath been done by him.
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
16 So, then, chastising him, I will release him.
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
18 But they cried aloud, with the whole throng, saying—Away with this man! and release unto us Barabbas: —
De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
19 who indeed, because of a certain revolt which had occurred in the city, and of murder, had been thrown into prison.
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20 Again, however, Pilate, called out unto them, wishing to release Jesus.
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21 But, they, called out in return, saying—Crucify! crucify him!
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22 But, he, the third time, said unto them—Why! what base thing hath this man done? Nothing worthy of death, found I in him. Chastising him, then, I will release him!
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
23 But they became urgent with loud voices, claiming to have him crucified; and their voices began to prevail.
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
24 And, Pilate, consented, that their request should be granted;
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25 and released him who, for revolt and murder, had been cast into prison, whom they claimed, —whereas, Jesus, delivered he up unto their will.
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
26 And, as they led him away, they laid hold of a certain Simon, a Cyrenian, coming from the country, —they laid on him the cross, that he might bear it after Jesus.
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 And there was following him a great throng of the people, and of women, who were smiting themselves and lamenting him.
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
28 But, turning towards them, Jesus said—Daughters of Jerusalem! Do not weep for me; but, for yourselves, be weeping, and for your children.
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29 For lo! days are coming, in which they will say—Happy the barren! even the wombs that never bare, and the breasts that never gave suck.
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30 Then, will they begin to say—unto the mountains, Fall upon us! and unto the hills, Cover us!
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31 Because if, in moist wood, these things, they are doing, —in, the dry, what shall happen?
Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
32 And there were being led, two other evil-doers also, to be lifted up.
Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
33 And, when they came into the place which was called Skull, there, they crucified him; and the evil-doers, one indeed on the right hand, and the other on the left.
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
34 But, Jesus, was saying—Father! forgive them; for they know not what they do. And, when they were parting his garments, they cast lots.
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
35 And the people were standing, looking on. But the rulers were sneering, saying—Others, he saved, let him save himself, —if, this, is, the Christ of God, the Chosen.
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36 Moreover the soldiers also mocked him, —coming near, offering, vinegar, unto him,
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
37 and saying—If, thou, art the King of the Jews, save thyself.
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38 Now there was an inscription also, over him—THE KING OF THE JEWS, THIS!
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39 And, one of the suspended evil-doers, began to defame him—Art not, thou, the Christ? Save thyself and us!
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40 But the other, answering, rebuked him, and said—Neither fearest, thou, God, in that thou art, in the same judgment?
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41 And, we, indeed, justly, —for, things worthy of what we have done, are we duly receiving, but, this man, nothing amiss, hath done.
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42 And he went on to say—Jesus! remember me, whensoever thou shalt come into thy kingdom.
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43 And he said unto him—Verily, I say unto thee this day: With me, shalt thou be in Paradise.
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
44 And it was already about the sixth hour, and, darkness, came upon the whole land, until the ninth hour, —
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45 the sun failing; and the veil of the temple was rent in the midst.
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46 And, calling out with a loud voice, Jesus said—Father! into thy hands, I commend my spirit. And, this, saying, he ceased to breathe.
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47 And the centurion, beholding that which came to pass, began to glorify God, saying—In very deed, this man, was, righteous.
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48 And, all the multitudes who had been drawn together unto this spectacle, having looked upon the things that came to pass, smiting their breasts, began to return.
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49 But all they who were acquainted with him, were standing afar off, women also who had followed with him from Galilee, —beholding these things.
Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
50 And lo! a man, by name Joseph, being, a councillor, —a good and righteous man
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
51 (the same had not consented unto their plan and deed), —from Arimathaea, a city of the Jews, who was awaiting the kingdom of God,
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
52 the same, going unto Pilate, claimed the body of Jesus.
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53 And, taking it down, he wrapped it in a fine Indian cloth, and laid him in a tomb hewn in stone, —where no one as yet was lying.
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54 And it was a day of preparation, and, a Sabbath, was about to dawn.
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55 And the women, they who had come out of Galilee with him, following after, observed the tomb, and how his body was laid.
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
56 And, returning, they made ready spices and perfumes. And, on the Sabbath, indeed, they were quiet, according to the commandment;
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
