Luke 2
1 Now it came to pass, in those days, that there went forth a decree from Caesar Augustus, for all the inhabited earth to be enrolled:
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár parancsolatot adott ki, hogy írják össze az egész földet.
2 this enrolment, first was made while Cyrenius was governor of Syria:
Ez az összeírás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 and all were journeying to be enrolled, each one unto his own city.
Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.
4 And Joseph also went up from Galilee, out of a city Nazareth, into Judaea, into the city of David which is called Bethlehem; because he was of the house and family of David:
József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 to enrol himself with Mary who was betrothed to him, she being with child.
hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt.
6 And it came to pass, while they were there, that the days were fulfilled for her to give birth;
És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje.
7 and she gave birth to her firstborn son, and wrapped him in swaddling clothes, and laid him in a manger, because there was no room for them in the inn.
És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.
8 And there were, shepherds, in the same country, dwelling in the fields, and keeping the watches of the night over their flock.
Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett.
9 And, a messenger of the Lord, stood over them, and, a glory of the Lord, shone round about them; and they feared, a great fear.
És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 And the messenger said unto them—Be not afraid! For lo! I bring you good tidings of a great joy, the which shall be for all the people:
Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz.
11 That there hath been born unto you, this day, a saviour, —Who is Christ the Lord—in the city of David!
Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 And, this, to you is, a sign: Ye shall find a babe, wrapped in swaddling clothes, and lying in a manger.
Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13 And, suddenly, there came to be, with the messenger, the throng of the heavenly host, praising God, and saying—
És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14 Glory, in the highest, unto God! And, on earth, peace, among men of goodwill.
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!“
15 And it came to pass, when the messengers had departed from them into heaven, that, the shepherds, began to say one to another—Let us go through forthwith as far as to Bethlehem, and see this thing which hath come to pass, which the Lord hath made known to us.
És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16 And they came, with haste, and found both Mary and Joseph, and the babe lying in the manger.
Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.
17 Now, when they beheld, they made known concerning the thing which had been told them as to this child.
Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak.
18 And, all who heard, marvelled concerning the things which had been told by the shepherds unto them;
Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak.
19 but, Mary, was closely observing, all, these things, putting them together in her heart.
Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat.
20 And the shepherds returned, giving glory and singing praise unto God, over all things which they had heard and seen, according as it had been told unto them.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
21 And, when eight days were fulfilled for circumcising him, then was his name called, Jesus, —which it was called by the messenger, before he was conceived in the womb.
Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 And, when the days of their purification, according to the law of Moses, were fulfilled, they took him up into Jerusalem, to present [him] unto the Lord, —
Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 according as it is written in the law of the Lord—Every male that is a firstborn, Holy unto the Lord, shall be called,
Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve,
24 and to give a sacrifice, according to that which is said in the law of the Lord—A pair of turtle-doves, or two young pigeons.
és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25 And lo! there was, a man, in Jerusalem, whose name, was Symeon; and, this man, was righteous and devout, awaiting the consolation of Israel, and Holy Spirit was upon him;
És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 and it had been intimated to him by the Holy Spirit, that he should not see death, before he had seen the Christ of the Lord.
Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 And he came, in the Spirit, into the temple; and, when the parents brought in the child Jesus, that they might do according to that which was customary by the law concerning it,
A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek,
28 even he, welcomed it into his arms, and blessed God, and said—
karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29 Now, dost thou dismiss thy servant, O Sovereign, according to thy declaration—in peace;
„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben,
30 Because mine eyes have seen thy salvation,
mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 Which thou hast prepared in face of all the peoples:
amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32 A light for the unveiling of nations, and the glory of thy people Israel.
világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“
33 And his father and mother were marvelling over the things which were being spoken concerning him.
József pedig és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondott.
34 And Symeon blessed them, and said unto Mary his mother—Lo! this one, is being set for the falling and rising of many in Israel, and for a sign to be spoken against;
És Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: „Íme, ő sokak elbukására és felemelésére rendeltetett Izraelben, és jel lesz, amelynek sokan ellene mondanak,
35 And, thou! through thy very soul, shall pass a sword, that, reasonings, may be revealed, out of many hearts.
még a te lelkedet is éles tőr járja majd át, hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen.“
36 And there was one Anna, a prophetess, daughter of Phanuel, of the tribe of Asher; —the same, advanced in many days; having lived with a husband seven years from her virginity,
Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon előrehaladott korú volt, hajadon kora után csak hét esztendeig élt férjével.
37 and, she, had been a widow for as long as eighty-four years, —who left not the temple, with fastings and supplications, rendering divine service night and day; —
Már nyolcvannégy esztendeje özvegy volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 and, in that very hour, coming near, she began to give thanks unto God, and to speak concerning him unto all who were waiting for the redemption of Jerusalem.
Ugyanabban az órában odalépett, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.
39 And, when they had finished all things that were according to the law of the Lord, they returned into Galilee, into their own city, Nazareth.
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe.
40 And, the child, went on growing, and waxing strong, becoming filled with wisdom; and, the favour of God, was upon it.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.
41 And his parents used to journey yearly into Jerusalem, at the feast of the passover.
Szülei évenként felmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére.
42 And, when he became twelve years, and they went up, according to the custom of the feast,
Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 and completed the days, and then were returning, the boy Jesus remained behind in Jerusalem, —and his parents noticed it not;
Miután elteltek az ünnepnapok, hazaindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de sem József, sem az anyja nem vette észre.
44 but, supposing him to be in the company, went a day’s journey, and then began to seek for him among their kinsfolk and acquaintances,
Azt gondolták, hogy az útitársaik között van. Egynapi járóföldet mentek, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között.
45 and, not finding him, returned unto Jerusalem, seeking him.
Amikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 And it came to pass, that, after three days, they found him in the temple, sitting amidst the teachers, —both hearkening unto them, and questioning them.
És történt, hogy harmadnapra találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47 Now all who heard him were beside themselves, because of his understanding and his answers.
Mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak értelmén és feleletein.
48 And, when they behold him, they were astounded, and his mother said unto him—Child! why, hast thou dealt with us, thus? Lo! thy father and I, in anguish, were seeking thee.
Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.“
49 And he said unto them—Why was it that ye were seeking me? Perceived ye not, that, in the courts of my Father, I must needs be?
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek engem? Vagy nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?“
50 And, they, understood not the thing which he spake to them.
De ők nem értették, amit mondott nekik.
51 And he went down with them, and came to Nazareth, and was submitting himself unto them. And, his mother, was closely observing all these things in her heart.
Jézus ezután elment velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívében megőrizte mindezeket.
52 And, Jesus, went on advancing in wisdom, and in stature, and in favour with God and men.
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben és az Isten és emberek előtti kedvességben.
