Luke 17
1 And he said unto his disciples: —It is, impossible, that occasions of stumbling should not come, notwithstanding, alas! for him through whom they do come:
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2 It profiteth him, if, a mill-stone, is hung about his neck, and he is cast into the sea, than that he cause, one, of these little ones, to stumble.
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3 Be taking heed to yourselves, —If thy brother sin, rebuke him, and, if he repent, forgive him;
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4 Even if, seven times a day, he sin against thee, and, seven times, turn to thee, saying, I repent, thou shalt forgive him.
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5 And the apostles said unto the Lord—Bestow on us faith!
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6 And the Lord said—If ye have faith like a grain of mustard-seed, ye should be saying unto [this] mulberry-tree—Be uprooted! and be planted in the sea, —and it should obey you.
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
7 But, who from among you, having, a servant, plowing or keeping sheep, when he hath come in out of the field, will say to him—Straightway, come, and recline; —
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
8 on the contrary, will not say to him—Make somewhat ready, that I may dine, —and, girding thyself, be ministering unto me, until I have eaten and drunk; and, after these things, thou, shalt eat and drink?
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9 Doth he offer thanks unto the servant, because he hath done the things enjoined?
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10 Thus, ye also, when ye have done all the things enjoined upon you, say—Unprofitable servants, are we, —What we were bound to do, we have done!
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
11 And it came to pass, during the journey unto Jerusalem, that, he, was going through the midst of Samaria and Galilee.
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
12 And, as he was entering into a certain village, there met him ten leprous men, who stood still, afar off;
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
13 and, they, lifted up a voice, saying—Jesus! Master! have mercy on us!
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 And, beholding, he said unto them—Go your way, and show yourselves unto the priests. And it came to pass, as they withdrew, they were cleansed.
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
15 But, one from among them, beholding that he was healed, returned, with a loud voice, glorifying God, —
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
16 and fell prostrate at his feet, giving him thanks; and, he, was a Samaritan.
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17 And Jesus, answering, said—Were not, the ten, cleansed? [but, ] where, are, the nine?
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
18 Have none been found returning to give glory to God, save this one of another race?
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
19 And he said unto him—Arise and go thy way: thy faith, hath saved thee.
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
20 And, being questioned by the Pharisees, When cometh the kingdom of God? he answered them and said—The kingdom of God cometh not with narrow watching;
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21 Neither shall they say—Lo, here! or, There. For lo! the kingdom of God, is, among you.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
22 But he said unto the disciples—There will come days—when ye will long to see, one of the days of the Son of Man, and shall not see.
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
23 And they will say unto you, Lo there! or, Lo here! Do not [depart, and do not] pursue.
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
24 For, just as, the lightning, flashing out of the one part under heaven, unto the other part under heaven, shineth, so, shall be, the Son of Man.
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
25 But, first, he must needs suffer, many things, and be rejected by this generation.
De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
26 And, as it came to pass in the days of Noah, so, will it be, even in the days of the Son of Man:
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27 They were eating, they were drinking, they were marrying, they were being given in marriage, —until the day that Noah entered into the ark, and the flood came, and destroyed them all.
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28 In like manner, as it came to pass in the days of Lot, They were eating, they were drinking, they were buying, they were selling, they were planting, they were building, —
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29 But, on the day Lot came out from Sodom, it rained fire and brimstone from heaven, and destroyed them all: —
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30 According to the same things, will it be on the day the Son of Man is revealed.
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
31 In that day, he that shall be on the housetop, and his utensils in the house, let him not go down, to take them away! And, he that is in the field, in like manner, let him not turn unto the things behind,
Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
32 Bear in mind the wife of Lot! Whosoever shall seek to make his life his own, shall lose it,
Emlékezzetek Lót feleségére!
33 But, whosoever shall lose it, shall give it a living birth.
Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
34 I say unto you—On the selfsame night, there shall be two men on [one] bed, —the one, shall be taken near, and, the other, left behind;
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
35 There shall be two women grinding together, —the one, shall be taken near, and, the other, left behind.
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
37 And, answering, they say unto him—Where, Lord? And, he, said unto them—Where the body is, there, the vultures also, will be gathered together.
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
