Acts 4
1 But, as they were speaking unto the people, the High-priests and the Captain of the temple and the Sadducees came upon them,
Amíg ők a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok, a templom felügyelője és a szadduceusok.
2 Being tired out because of their teaching the people, and announcing, in Jesus, the resurrection from among the dead;
Nehezteltek amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.
3 And they thrust on them their hands, and put them in custody for the morrow, for it was evening, already.
Rájuk vetették kezüket, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.
4 Howbeit, many of them that heard the word, believed; and the number of the men became about five thousand.
Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek, szám szerint mintegy ötezer férfi.
5 And it came to pass, upon the morrow, that there were gathered together of them, the rulers and the elders and the scribes, in Jerusalem;
Történt pedig, hogy másnapra egybegyűltek a vének és az írástudók fejei Jeruzsálembe.
6 Also Annas, the high-priest, and Caiaphas, and John, and Alexander, and as many as were of high-priestly descent; —
És Annás, a főpap, Kajafás és János, Sándor és akik csak főpapi nemzetségből származtak.
7 And, setting them in the midst, they began to enquire—In what manner of power, or in what manner of name, did, ye, do this?
Amikor pedig őket középre állították, faggatták őket: „Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében cselekedtétek ezt?“
8 Then Peter, filled with Holy Spirit, said unto them—Ye rulers of the people, and elders!
Akkor Péter, Szentlélekkel megtelve, ezt mondta nekik: „Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei!
9 If, we, this day, are to be examined for doing good to a sick man, —in whom, this, man hath been made well,
Ha minket a mai napon egy nyomorék emberrel való jótett miatt hallgattok ki, hogy mitől gyógyult meg,
10 Be it known unto you all, and unto all the people of Israel: that, in the name of Jesus Christ the Nazarene, —whom, ye, crucified, whom, God, raised from among the dead, in him, doth, this man stand by, in your presence, whole.
mindnyájan tudjátok meg, Izrael egész népével együtt, hogy a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez előttetek épségben.
11 This, is the stone, set at nought by you the builders, which became the head of the corner;
»Ez az a kő, amelyet ti építők megvetettetek, mégis szegletkő lett.«
12 And there is in no one else, salvation, for, neither is there any other name, under heaven, which hath been set forth among men, in which we must needs be saved.
Nincsen senki másban üdvösség, mert nem is adatott más név az emberek között az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk.“
13 And, looking at Peter’s boldness of speech, and John’s, and having discovered that they were unlettered and obscure men, they began to marvel, recognising them also, that they had been with Jesus;
Amikor pedig látták, hogy Péter és János milyen bátran szólnak, és megtudták, hogy írástudatlan és közönséges emberek, elcsodálkoztak. Föl is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak.
14 Seeing, the man also standing, with them, even the [man] who had been cured, they had nothing wherewith to contradict.
Amikor azonban látták, hogy az az ember, amelyik meggyógyult, velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni.
15 Howbeit, ordering them to go forth outside the high-council, they began to confer one with another,
Miután kiküldték őket a gyűlésből, maguk közt tanácskoztak, s ezt mondták:
16 Saying—What are we to do with these men? For, indeed, that a notable sign hath come to pass through their means, unto all who are dwelling in Jerusalem, is manifest, and we cannot deny [it]!
„Mit cselekedjünk ezekkel az emberekkel? Mert nyilvánvaló, hogy csoda történt általuk, mindenki, aki Jeruzsálemben lakik tudja, és le nem tagadhatjuk.
17 Nevertheless, lest it further spread abroad among the people, let us charge them with threats, to be no more speaking upon this name, to any soul of man.
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé egy emberhez se szóljanak az ő nevében.“
18 And, calling them, they gave them the sweeping charge, —not to be sounding aloud, nor even to be teaching, upon the name of Jesus.
Ezért beszólították őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak, és ne tanítsanak a Jézus nevében.
19 But, Peter and John, answering, said unto them—Whether it be right in presence of God, unto you, to be hearkening, rather than unto God, judge!
Péter és János pedig ezt felelte: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt, hogy rátok hallgassunk inkább, mintsem Istenre, ítéljétek meg magatok!
20 For, we, cannot but be speaking the things which we have seen and heard.
Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne beszéljünk.“
21 They, however, further charging them with threats, let them go, finding nothing as to how they might chastise them, on account of the people; because, all, were glorifying God for that which had come to pass; —
Ők pedig nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, és elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt,
22 For, more than forty years old, was the man, upon whom had taken place, this healing sign.
mert több mint negyven esztendős volt az az ember, akivel a gyógyításnak ez a csodája történt.
23 But, when they had been let go, they came unto their own [friends], and told as many things as, unto them, the High-priests and Elders, had said.
Amikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, amiket a főpapok és a vének mondtak nékik.
24 And, they, having heard, with one accord, uplifted voice unto God, and said—O Sovereign! Thou, art he that made the heaven, and the earth, and the sea, and all things that are herein:
Ők pedig mikor ezt hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és ezt mondták: „Urunk, te vagy az Isten, aki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot,
25 Who, by our father, through means of the Holy Spirit, even by the mouth of David thy servant, said—Unto what end did nations rage, and, peoples, busy themselves with empty things?
aki, a te szolgádnak Dávidnak szája által ezt mondtad: »Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalóságot?
26 The kings of the earth stationed themselves, and, the rulers, were gathered together, with one intent, against the Lord, and against his Christ.
Fölkeltek a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen, és az ő Krisztusa ellen.«
27 For they were gathered together, of a truth, in this city, against thy holy servant Jesus, whom thou hadst anointed, —both Herod, and Pontius Pilate, with them of the nations, and peoples of Israel; —
Mert bizony a te szent Fiad, Jézus ellen, akit felkentél, megegyezett Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével,
28 To do whatsoever, thy hand and thy counsel, marked out beforehand to come to pass.
hogy véghezvigyék, amiről a te kezed és a te tanácsod előre elhatározott, hogy megtörténjenek.
29 As to the present things, then, O Lord, —look upon their threats, and grant unto thy servants, with all freedom of utterance, to be speaking thy word,
Most azért, Urunk, tekints a fenyegetéseikre, és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet;
30 By stretching forth thy hand for healing, and by the coming to pass of both signs and wonders, through the name of thy holy servant Jesus.
nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiad, Jézusnak neve által.“
31 And, when they had made supplication, the place was shaken in which they were gathered together, and they were filled, one and all, with the Holy Spirit, and began speaking the word of God with freedom of utterance.
Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták.
32 And, the throng of them that believed, had one heart and soul, and not so much as one was saying that, aught of his goods, was, his own, but they had all things common.
A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt. Senki semmi jószágát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt.
33 And, with great power, were the apostles giving forth their witness of the resurrection of the Lord Jesus; great favour also was upon them all.
Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.
34 For there was not so much as anyone, lacking, among them; for, as many as were possessors of lands or houses, selling them, were bringing the prices of the things that were being sold,
Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak árát,
35 And laying them at the feet of the Apostles, while on the other hand they were distributing unto each one, in so far as any one had, need.
és letették az apostolok lábai elé, azután elosztották egymás között, amint kinek-kinek szüksége volt rá.
36 And, Joseph, who had been surnamed Barnabas by the Apostles, which is to be translated Son of Exhortation, —a Levite, a Cyprian by nation,
József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami azt jelenti, hogy Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi,
37 Having a field, sold it, and brought the money and laid it at the feet of the Apostles.
neki mezője volt, eladta azt, a pénzt elhozta, és az apostolok lábai elé letette.
