2 Corinthians 10
1 Moreover, I, Paul, myself, exhort you, through the meekness and considerateness of the Christ, —I who, to look upon, indeed, am lowly toward you, but, absent, am bold towards you; —
Krisztus szelídségére és engedelmességére kérlek titeket, én magam, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől-szembe ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben szigorú,
2 I entreat, however, that, when present, I may not be bold with the assurance wherewith I think to be daring against some who account of us as though, according to flesh, we were walking, —
kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen szigorúnak lennem annak a meggyőződésnek alapján, amellyel, úgy gondolom, szigorú lehetnék azokkal, akik azt tartják rólunk, hogy test szerint élünk.
3 For, though, in flesh, we walk, not, according to flesh, do we war, —
Mert noha testben élünk, de nem test szerint harcolunk.
4 For, the weapons of our warfare, are not fleshly, but mighty, by God, unto a pulling down of strongholds, —
Harci fegyvereink sem testiek, hanem erősek Isten szolgálatában erődítmények lerontására.
5 When we pull down, calculations, and every height that uplifteth itself against the knowledge of God, and when we bring into captivity every thought unto the obedience of the Christ,
Ezekkel rontunk le minden okoskodást és magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak,
6 And when we hold ourselves, in readiness, to avenge all disobedience, as soon as your obedience shall be fulfilled!
és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljessé lesz a ti engedelmességetek.
7 The things that lie on the surface, ye are looking at: —if anyone hath come to trust in himself that he is, Christ’s, this, let him reckon, again, with himself—that, even as, he, is Christ’s, so, also are, we.
Ami a szemetek előtt van, arra nézzetek! Ha valaki abban bízik, hogy ő a Krisztusé, azt is gondolja meg, hogy amint ő a Krisztusé, éppen úgy mi is a Krisztusé vagyunk.
8 Yea, if, somewhat more abundantly, I should boast concerning our authority—which the Lord hath given for building up and not for pulling you down, I shall not be put to shame, —
Mert ha még túlzottan is dicsekednék hatalmunkkal, amit az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott, akkor sem vallok szégyent!
9 That I may not seem as though I would be terrifying you through means of my letters;
Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel csak ijesztgetlek titeket.
10 Because, The letters, it is true (saith one), are weighty and strong, but, the presence of the body, is weak, and, the discourse, contemptible; —
Mert azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de megjelenése erőtlen, és beszéde gyarló.
11 This, let such a one reckon—that, what we are, in our word, through means of letters, being absent, such, also, being present, are we, in our deed.
Gondolja meg az ilyen ember azt, hogy amilyenek távollétünkben vagyunk, amikor csak leveleken keresztül szólunk, éppen olyanok leszünk jelenlétünkkor tetteinkben is.
12 For we dare not class or compare ourselves with some who do, themselves, commend; but, they, among themselves, measuring, themselves, and comparing themselves with themselves, are without discernment!
Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják, de magukat magukhoz mérik, és magukat magukhoz hasonlítják, így nem cselekednek okosan.
13 We, however, not as to the things without measure, will boast ourselves, but, according to the measure of the limit which God apportioned unto us, as a measure—to reach as far as even you!
De mi nem dicsekszünk mérték nélkül, hanem annak a mércének alapján, amit Isten adott nekünk mértékül, ez pedig, hogy hozzátok is eljussunk.
14 For, not as though we were not reaching unto you, are we over-stretching ourselves, for, as far as even you, were we beforehand in the glad-message of the Christ:
Mert mi nem feszítjük túl magunkat, mintha nem tudnánk eljutni hozzátok, hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával.
15 Not, as to the things without measure, boasting ourselves in other men’s toils, but having, hope—your faith, growing—among you, to be enlarged, according to our limit for something beyond, —
Mi nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek növekedésével még nagyobb megbecsülésben lesz részünk a mi mércénk szerint.
16 Unto the regions beyond you, to carry the glad-message: not, within another man’s limit, as to the things made ready, to boast ourselves.
Határaitokon túli területen is hirdetjük majd az evangéliumot, de nem dicsekszünk más mércéje szerint azzal, amit már mások elvégeztek.
17 He that boasteth, however, in the Lord, let him boast;
„Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.“
18 For, not he that commendeth himself, he, is approved, but he whom, the Lord, doth commend.
Mert nem az a kipróbált ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
