Song of Solomon 2

1 I AM a rose of Sharon, a lily of the valleys.

Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.

2 As a lily among thorns, so is my love among the daughters.

Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.

3 As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.

Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.

4 He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.

Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.

5 Stay ye me with raisins, comfort me with apples: for I am sick of love.

Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.

6 His left hand [is] under my head, and his right hand doth embrace me.

Balja fejemen alól és jobbja átölel!

7 I adjure you, O daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awaken love, until it please.

Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

8 The voice of my beloved! behold, he cometh, leaping upon the mountains, skipping upon the hills.

Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.

9 My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh in at the windows, he sheweth himself through the lattice.

Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.

10 My beloved spake, and said unto me, Rise up, my love, my fair one, and come away.

Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!

11 For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;

Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;

12 The flowers appear on the earth; the time of the singing [of birds] is come, and the voice of the turtle is heard in our land;

a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;

13 The fig tree ripeneth her green figs, and the vines are in blossom, they give forth their fragrance. Arise, my love, my fair one, and come away.

a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el

14 O my dove, that art in the clefts of the rock, in the covert of the steep place, let me see thy countenance, let me hear thy voice: for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.

Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.

15 Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vineyards; for our vineyards are in blossom.

Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.

16 My beloved is mine, and I am his: he feedeth [his flock] among the lilies.

Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

17 Until the day be cool, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.

Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.