Psalms 81
1 For the Chief Musician; set to the Gittith. A Psalm of Asaph. Sing aloud unto God our strength: make a joyful noise unto the God of Jacob.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Take up the psalm, and bring hither the timbrel, the pleasant harp with the psaltery.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow up the trumpet in the new moon, at the full moon, on our solemn feast day.
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For it is a statute for Israel, an ordinance of the God of Jacob.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 He appointed it in Joseph for testimony, when he went out over the land of Egypt: [where] I heard a language that I knew not.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 I removed his shoulder from the burden: his hands were freed from the basket.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 Thou calledst in trouble, and I answered thee in the secret place of thunder; I proved thee at the waters of Meribah. (Selah)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, O my people, and I will testify unto thee: O Israel, if thou wouldest hearken unto me!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 There shall no strange god be in thee; neither shalt thou worship any strange god.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 I am the LORD thy God, which brought thee up out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But my people hearkened not to my voice; and Israel would none of me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So I let them go after the stubbornness of their heart, that they might walk in their own counsels.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 Oh that my people would hearken unto me, that Israel would walk in my ways!
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 I should soon subdue their enemies, and turn my hand against their adversaries.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 The haters of the LORD should submit themselves unto him: but their time should endure for ever.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 He should feed them also with the finest of the wheat: and with honey out of the rock should I satisfy thee.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
