Psalms 102
1 A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed, and poureth out his complaint before the LORD. Hear my prayer, O LORD, and let my cry come unto thee.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Hide not thy face from me in the day of my distress: incline thine ear unto me; in the day when I call answer me speedily.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days consume away like smoke, and my bones are burned as a firebrand.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is smitten like grass, and withered; for I forget to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 By reason of the voice of my groaning my bones cleave to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a pelican of the wilderness; I am become as an owl of the waste places.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I watch, and am become like a sparrow that is alone upon the housetop.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Mine enemies reproach me all the day; they that are mad against me do curse by me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Because of thine indignation and thy wrath: for thou hast taken me up, and cast me away.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like a shadow that declineth; and I am withered like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But thou, O LORD, shalt abide for ever; and thy memorial unto all generations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Thou shalt arise, and have mercy upon Zion: for it is time to have pity upon her, yea, the set time is come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For thy servants take pleasure in her stones, and have pity upon her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations shall fear the name of the LORD, and all the kings of the earth thy glory:
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For the LORD hath built up Zion, he hath appeared in his glory;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He hath regarded the prayer of the destitute, and hath not despised their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This shall be written for the generation to come: and a people which shall be created shall praise the LORD.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he hath looked down from the height of his sanctuary; from heaven did the LORD behold the earth;
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 To hear the sighing of the prisoner; to loose those that are appointed to death;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 That men may declare the name of the LORD in Zion, and his praise in Jerusalem;
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 When the peoples are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He weakened my strength in the way; he shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I said, O my God, take me not away in the midst of my days: thy years are throughout all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Of old hast thou laid the foundation of the earth; and the heavens are the work of thy hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They shall perish, but thou shalt endure: yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed:
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But thou art the same, and thy years shall have no end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
