Lamentations 5

1 Remember, O what is LORD, come upon us: behold, and see our reproach.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2 Our inheritance is turned unto strangers, our houses unto aliens.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

3 We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4 We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5 Our pursuers are upon our necks: we are weary, and have no rest.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Servants rule over us: there is none to deliver us out of their hand.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

9 We get our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

10 Our skin is black like an oven because of the burning heat of famine.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 They ravished the women in Zion, the maidens in the cities of Judah.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

12 Princes were hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 The young men bare the mill, and the children stumbled under the wood.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 The elders have ceased from the gate, the young men from their music.

A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

15 The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 The crown is fallen from our head: woe unto us! for we have sinned.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 For this our heart is faint; for these things our eyes are dim;

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 For the mountain of Zion, which is desolate; the foxes walk upon it.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Thou, O LORD, abidest for ever; thy throne is from generation to generation.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

20 Wherefore dost thou forget us for ever, [and] forsake us so long time?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

21 Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 But thou hast utterly rejected us, thou art very wroth against us.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!