Genesis 37
1 And Jacob dwelt in the land of his father’s sojournings, in the land of Canaan.
És Jákob lakott atyja tartózkodásának országában, Kánaán országában.
2 These are the generations of Jacob. Joseph, being seventeen years old, was feeding the flock with his brethren; and he was a lad with the sons of Bilhah, and with the sons of Zilpah, his father’s wives: and Joseph brought the evil report of them unto their father.
Ezek Jákob nemzetségei: József, tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat; ő pedig ifjú volt Bilhó fiaival és Zilpó fiaival, akik atyjának feleségei voltak; és elvitte József rossz hírüket atyjukhoz.
3 Now Israel loved Joseph more than all his children, because he was the son of his old age: and he made him a coat of many colours.
Izrael pedig jobban szerette Józsefet mind a fiainál, mert öregségének gyermeke volt, és készített neki, tarka köntöst.
4 And his brethren saw that their father loved him more than all his brethren; and they hated him, and could not speak peaceably unto him.
Midőn testvérei látták, hogy őt szereti atyjuk jobban mind a testvéreinél, gyűlölték őt és nem bírtak vele békésen beszélni.
5 And Joseph dreamed a dream, and he told it to his brethren: and they hated him yet the more.
József pedig álmodott álmot és tudtára adta testvéreinek; és még inkább gyűlölték őt.
6 And he said unto them, Hear, I pray you, this dream which I have dreamed:
És mondta nekik: Halljátok csak ezt az álmot, melyet álmodtam.
7 for, behold, we were binding sheaves in the field, and, lo, my sheaf arose, and also stood upright; and, behold, your sheaves came round about, and made obeisance to my sheaf.
Íme, mi kévéket kötöttünk a mezőn és íme, fölállt az én kévém és állva is maradt, és íme, körülveszik a ti kévéitek és leborulnak az én kévém előtt.
8 And his brethren said to him, Shalt thou indeed reign over us? or shalt thou indeed have dominion over us? And they hated him yet the more for his dreams, and for his words.
És mondták neki testvérei: Vajon király akarsz-e lenni fölöttünk, avagy uralkodni akarsz rajtunk? És még inkább gyűlölték őt álmai miatt és beszédei miatt.
9 And he dreamed yet another dream, and told it to his brethren, and said, Behold, I have dreamed yet a dream; and, behold, the sun and the moon and eleven stars made obeisance to me.
És még álmodott egy másik álmot és elbeszélte azt testvéreinek és mondta: Íme, álmodtam még egy álmot és íme, a nap, a hold és tizenegy csillag leborulnak előttem.
10 And he told it to his father, and to his brethren; and his father rebuked him, and said unto him, What is this dream that thou hast dreamed? Shall I and thy mother and thy brethren indeed come to bow down ourselves to thee to the earth?
És elbeszélte atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta őt és mondta neki: Micsoda álom ez, melyet álmodtál? Vajon eljöjjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy leboruljunk előtted a földre?
11 And his brethren envied him; but his father kept the saying in mind.
És irigykedtek rá testvérei, atyja pedig megjegyezte a dolgot.
12 And his brethren went to feed their father’s flock in Shechem.
És elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sechemben.
13 And Israel said unto Joseph, Do not thy brethren feed the flock in Shechem? come, and I will send thee unto them. And he said to him, Here am I.
Izrael pedig mondta Józsefnek: Nemde, testvéreid legeltetnek Sechemben Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk; és ő mondta neki: Itt vagyok.
14 And he said to him, Go now, see whether it be well with thy brethren, and well with the flock; and bring me word again. So he sent him out of the vale of Hebron, and he came to Shechem.
És mondta neki: Menj csak el, nézd meg testvéreid jólétét és a juhok jólétét és hozz nekem feleletet; és elküldte őt Hebrón völgyéből és ő ment Sechembe.
15 And a certain man found him, and, behold, he was wandering in the field: and the man asked him, saying, What seekest thou?
És rátalált egy férfi és íme, ő tévelyeg a mezőn; és megkérdezte őt a férfi, mondván: Mit keresel?
16 And he said, I seek my brethren: tell me, I pray thee, where they are feeding [the flock].
És ő mondta: Testvéreimet keresem én; add, kérlek, tudtomra, hol legeltetnek ők?
17 And the man said, They are departed hence: for I heard them say, Let us go to Dothan. And Joseph went after his brethren, and found them in Dothan.
És a férfiú mondta: Elvonultak innen, mert hallottam, amint mondták: Menjünk el Dószonba. És elment József az ő testvérei után és megtalálta őket Dószonban.
18 And they saw him afar off, and before he came near unto them, they conspired against him to slay him.
Midőn meglátták őt távolról, még mielőtt közeledett hozzájuk, fondorkodtak ellene, hogy megöljék.
19 And they said one to another, Behold, this dreamer cometh.
És mondta egyik a másiknak: Íme, az álmok embere ott jön!
20 Come now therefore, and let us slay him, and cast him into one of the pits, and we will say, An evil beast hath devoured him: and we shall see what will become of his dreams.
Most gyertek, öljük meg őt és dobjuk a gödrök egyikébe és mondjuk majd, vadállat ette meg őt; majd meglátjuk, mivé lesznek az ő álmai.
21 And Reuben heard it, and delivered him out of their hand; and said, Let us not take his life.
De meghallotta Rúbén és megmentette őt kezükből; mondta: Ne üssük őt agyon.
22 And Reuben said unto them, Shed no blood; cast him into this pit that is in the wilderness, but lay no hand upon him: that he might deliver him out of their hand, to restore him to his father.
És mondta nekik. Rúbén: Ne ontsatok vért, dobjátok ebbe a gödörbe, amely a pusztában van, de kézzel ne nyúljatok hozzá; hogy megmentse őt a kezükből, hogy visszavigye az atyjához.
23 And it came to pass, when Joseph was come unto his brethren, that they stript Joseph of his coat, the coat of many colours that was on him;
És volt, midőn odaérkezett József az ő testvéreihez, levettették Józseffel a köntösét, a tarka köntöst, mely, rajta volt,
24 and they took him, and cast him into the pit: and the pit was empty, there was no water in it.
Vették és beledobták őt a gödörbe; a gödör pedig üres volt, nem volt benne víz.
25 And they sat down to eat bread: and they lifted up their eyes and looked, and, behold, a travelling company of Ishmaelites came from Gilead, with their camels bearing spicery and balm and myrrh, going to carry it down to Egypt.
És leültek kenyeret enni: fölvetették szemeiket és látták, hogy íme Ismaelből karavánja jön Gileádból, tevéik pedig visznek fűszert, balzsamot és lótuszt, mennek, hogy levigyék Egyiptomba.
26 And Judah said unto his brethren, What profit is it if we slay our brother and conceal his blood?
És mondta Júda az ő testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és befedjük a vérét?
27 Come, and let us sell him to the Ishmaelites, and let not our hand be upon him; for he is our brother, our flesh. And his brethren hearkened unto him.
Gyertek, adjuk el őt az ismaelitáknak, de kezünk ne legyen rajta, hisz testvérünk, ami húsunk ő; és hallgattak rá testvérei.
28 And there passed by Midianites, merchantmen; and they drew and lifted up Joseph out of the pit, and sold Joseph to the Ishmaelites for twenty pieces of silver. And they brought Joseph into Egypt.
És arra vonultak midjánita emberek, kereskedők, akkor kihúzták és fölhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az ismaelitáknak húsz ezüstért; és elvitték Józsefet Egyiptomba.
29 And Reuben returned unto the pit; and, behold, Joseph was not in the pit; and he rent his clothes.
Midőn Rúbén visszatért a gödörhöz és íme, József nincs a gödörben, akkor megszaggatta ruháit.
30 And he returned unto his brethren, and said, The child is not; and I, whither shall I go?
Visszatért testvéreihez és mondta: A gyermek nincs meg, én pedig, hova legyek én?
31 And they took Joseph’s coat, and killed a he-goat, and dipped the coat in the blood;
És vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és belemártották a köntöst a vérbe.
32 and they sent the coat of many colours, and they brought it to their father; and said, This have we found: know now whether it be thy son’s coat or not.
És elküldték a tarka köntöst és elvitték atyjukhoz és mondták: Ezt találtuk; ismerd csak föl, vajon fiadnak köntöse-e, vagy nem?
33 And he knew it, and said, It is my son’s coat; an evil beast hath devoured him; Joseph is without doubt torn in pieces.
És ő fölismerte azt és mondta: Fiamnak köntöse, vadállat ette meg őt szétszaggattatott József!
34 And Jacob rent his garments, and put sackcloth upon his loins, and mourned for his son many days.
És megszaggatta Jákob a ruháit, zsákot öltött csípőire, és gyászolt fiáért sok ideig.
35 And all his sons and all his daughters rose up to comfort him; but he refused to be comforted; and he said, For I will go down to the grave to my son mourning. And his father wept for him. (Sheol h7585)
És fölkerekedtek mind a fiai és mind a lányai, hogy megvigasztalják, de ő vonakodott vigasztalódni és mondta: Bizony leszállok fiamhoz gyászolva a sírba; és megsiratta őt az atyja. (Sheol h7585)
36 And the Midianites sold him into Egypt unto Potiphar, an officer of Pharaoh’s, the captain of the guard.
A Medónim pedig eladták őt Egyiptomba, Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök főnökének.
