Ecclesiastes 1
1 The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem.
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 Vanity of vanities, saith the Preacher; vanity of vanities, all is vanity.
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 What profit hath man of all his labour wherein he laboureth under the sun?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 One generation goeth, and another generation cometh; and the earth abideth for ever.
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 The sun also ariseth, and the sun goeth down, and hasteth to his place where he ariseth.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 The wind goeth toward the south, and turneth about unto the north; it turneth about continually in its course, and the wind returneth again to its circuits.
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 All the rivers run into the sea, yet the sea is not full; unto the place whither the rivers go, thither they go again.
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 All things are full of weariness; man cannot utter [it]: the eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 That which hath been is that which shall be; and that which hath been done is that which shall be done: and there is no new thing under the sun.
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 Is there a thing whereof men say, See, this is new? it hath been already, in the ages which were before us.
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 There is no remembrance of the former [generations]; neither shall there be any remembrance of the latter [generations] that are to come, among those that shall come after.
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 I the Preacher was king over Israel in Jerusalem.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 And I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that is done under heaven: it is a sore travail that God hath given to the sons of men to be exercised therewith.
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 I have seen all the works that are done under the sun; and, behold, all is vanity and a striving after wind.
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 That which is crooked cannot be made straight: and that which is wanting cannot be numbered.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 I communed with mine own heart, saying, Lo, I have gotten me great wisdom above all that were before me in Jerusalem: yea, my heart hath had great experience of wisdom and knowledge.
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 And I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly: I perceived that this also was a striving after wind.
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 For in much wisdom is much grief: and he that increaseth knowledge increaseth sorrow.
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
