Psalms 144
1 Of David. Blest be the Lord my rock, who trains my hands for war, my fingers for fighting.
Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2 My rock and my fortress, my tower, my deliverer, my shield, behind whom I take refuge, who lays nations low at my feet.
Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3 Lord, what are mortals that you care for them, humans, that you think of them?
Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4 They are like a breath, their days as a shadow that passes.
Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5 Lord, bow your heavens and come down: touch the hills, so that they smoke.
Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6 Flash forth lightning and scatter them, your arrows send forth and confound them.
hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7 Stretch out your hand from on high; pluck me out of the mighty waters, out of the hands of foreigners,
Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8 who speak with the mouth of falsehood, and lift their right hand to swear lies.
kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9 O God, a new song I would sing you, on a ten-stringed harp make you music.
Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10 For to kings you give the victory, and David your servant you save.
Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11 Snatch me from the cruel sword, rescue me from the hand of foreigners, who speak with the mouth of falsehood, and lift their right hand to swear lies.
ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12 May our sons in their youth be as plants well tended: our daughters like cornices carved as in palaces.
A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13 May our barns be bursting with produce of all kinds. In the fields may our sheep bear by thousands and ten thousands.
csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14 May our cattle be fat, our walls unbreached, may no cry of distress ring in our streets.
ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15 Happy the people who fares so well: and so fares the people whose God is the Lord.
boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
