Psalms 104
1 Bless the Lord, O my soul. O Lord my God, you are very great, clad in awful splendour,
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 covered with robe of light. You stretch out the heavens like the cloth of a tent.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 He lays the beams of his chambers on water. He takes dark clouds for his chariot, and rides on the wings of the wind.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 He takes the winds for his messengers, the fire and the flame for his servants.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 He founded the earth upon pillars, to sustain it unshaken forever.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 With the garment of ocean he covered it, waters towered over the mountains.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 But at your rebuke they fled, scared by the roar of your thunder,
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 mountains rose, valleys sank down to the place appointed for them.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 They dared not pass the bounds set for them, or cover the earth any more.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 He sent brooks into the valleys, they meander between the mountains.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 The wild beasts all drink from them, and the wild asses quench their thirst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 The birds have their home by the banks, and sing in the branches.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 From his chambers above he gives drink to the mountains, and satisfies earth with the vials of heaven.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 He makes grass grow for the cattle, and herbs for people. He brings bread out of the earth;
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 wine, to gladden hearts; oil, to make faces shine; bread, to strengthen hearts.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 The trees of the Lord drink their fill the cedars he planted on Lebanon,
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 where the little birds build their nest, and the stork whose home is the cypress.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 The high hills are for the wild goats, and the rocks are for coneys to hide in.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 He created the moon to mark seasons, and told the sun when to set.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 You make it dark: night comes, when all the wild beasts creep out.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Young lions that roar for their prey, seeking their meat from God.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 At sunrise they slink away, and lie down in their dens.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Then people go forth to their work, and toil till evening.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 How many, O Lord, are your works, all of them made in wisdom! The earth is filled with your creatures.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 And there is the great broad sea, where are countless things in motion, living creatures, both great and small.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 There go the ships, and the Leviathan you made to play there.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 They all look in hope to you, to give them their food in due season.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 And you give with open hand; they gather and eat to their heart’s desire.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 When you hide your face, they are terrified; when you take their breath away, they die and go back to their dust.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 But a breath from your lips creates them, and renews the face of the earth.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 May the glory of the Lord be forever, may the Lord rejoice in his works.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 A glance of his makes the earth tremble, a touch of his makes the hills smoke.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 I will sing to the Lord while I live, I will play to my God while I am.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 May my musing be sweet to him, for I rejoice in the Lord.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 But may sinners be swept from the earth, and the wicked vanish forever. O my soul, bless the Lord. Hallelujah.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
