Psalms 102
1 The prayer: for a weary and suffering person who pours out their grief to the Lord. Hear my prayer, O Lord; let my cry for help come to you.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Hide not your face from me in the day of my distress. Incline your ear to me: when I call, answer me speedily.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my days pass away like smoke: my bones are burned through as with fire.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 My heart is scorched, withered like grass; I forget to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 By reason of my loud groaning, my flesh clings to my bones.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Like a desert-owl of the wilderness, like an owl among ruins am I.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I make my sleepless lament like a bird on the house-top alone.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 All the day wild foes revile me, using my name for a curse.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For ashes have been my bread, and tears have been mixed with my cup.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Because of your passionate anger, you did raise me, then hurl me to the ground.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My days come to an end, shadows lengthen, I wither like grass.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 But you, O Lord, are enthroned forever, your fame endures to all generations.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 You will arise and have pity on Zion; it’s time to be gracious; her hour has come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For even her stones are dear to your servants, even the dust of her ruins they look on with love.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Then the nations will revere the name of the Lord and all the kings of the earth his glory,
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 when the Lord shall have built up Zion, and revealed himself in his glory,
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 in response to the prayer of the destitute, whose prayer he will not despise.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Let this be recorded for ages to come, that the Lord may be praised by a people yet unborn.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For he shall look down from his holy height, from the heavens the Lord will gaze on the earth,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 to hear the groans of the prisoner, to free those who are doomed to die;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 that people may recount the Lord’s fame in Zion, and the praise of him in Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 when the nations are gathered together, and the kingdoms, to worship the Lord.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He has broken my strength on the way, he has shortened my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 I will say, ‘My God, take me not hence in the midst of my days. ‘Your years endure age after age.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Of old you have founded the earth, and the heavens are the work of your hands.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They shall perish; but you do stand. They shall all wax old like a garment, and change as a robe you will change them.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 But you are the same, your years are endless.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The children of your servants abide, evermore shall their seed be before you.’
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
