Psalms 39
1 I said, “I will watch my ways, so that I don’t sin with my tongue. I will keep my mouth with a bridle while the wicked is before me.”
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I was mute with silence. I held my peace, even from good. My sorrow was stirred.
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 My heart was hot within me. While I meditated, the fire burned: I spoke with my tongue:
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 “Adonai, show me my end, what is the measure of my days. Let me know how frail I am.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Behold, you have made my days hand widths. My lifetime is as nothing before you. Surely every man stands as a breath.” (Selah) ·contemplation with musical interlude·.
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 “Surely every man walks like a shadow. Surely they busy themselves in vain. He heaps up, and does not know who shall gather.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 Now, Lord, what do I wait for? My hope is in you.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Deliver me from all my transgressions. Don’t make me the reproach of the foolish.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I was mute. I didn’t open my mouth, because you did it.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Remove your scourge away from me. I am overcome by the blow of your hand.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 When you rebuke and correct man for iniquity, You consume his wealth like a moth. Surely every man is but a breath.” (Selah) ·contemplation with musical interlude·.
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 “Sh'ma ·Hear obey· my prayer, Adonai, and give ear to my cry. Don’t be silent at my tears. For I am a stranger with you, a foreigner, as all my fathers were.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Oh spare me, that I may recover strength, before I go away, and exist no more.”
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
