Luke 17
1 And he said to his disciples, It is impossible but that stumbling-blocks will come; but woe to him through whom they come!
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2 It were better for him to have a millstone hung round his neck, and be cast into the sea, than to cause one of these little ones to fall away.
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3 Take heed to yourselves. If thy brother sin, rebuke him; and if he repent, forgive him.
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4 And if he sin against thee seven times in a day, and seven times turn to thee, saying, I repent, thou shalt forgive him.
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5 And the apostles said to the Lord, Give us more faith.
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6 But the Lord said, If ye had faith as a grain of mustard, ye might say to this sycamine-tree, Be plucked up by the roots, and planted in the sea! and it would obey you.
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
7 And which of you having a servant plowing, or feeding cattle, will say to him, when he hath come in from the field, Come immediately and place thyself at table?
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
8 Will he not rather say to him, Make ready wherewith I may sup, and gird thyself and serve me till I have eaten and drunken, and afterward thou shalt eat and drink?
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9 Doth he owe any thanks to that servant, because he did what was commanded?
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10 So also do ye, when ye have done all that hath been commanded you, say, We are unprofitable servants; we have done what we were bound to do.
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
11 And it came to pass, as he was going to Jerusalem, that he was traveling on the confines of Samaria and Galilee.
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
12 And as he entered into a certain village, there met him ten lepers, who stood afar off.
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
13 And they lifted up their voice, saying, Jesus, Master, have pity on us.
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 And when he saw them, he said to them, Go, show yourselves to the priests. And it came to pass, that, as they were on their way, they were cleansed.
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
15 And one of them, perceiving that he was freed from his disease, turned back, giving glory to God with a loud voice;
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
16 and he fell down on his face at his feet, giving thanks to him; and he was a Samaritan.
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17 And Jesus answering said, Were not the ten cleansed? Where are the nine?
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
18 Were there none found returning to give glory to God but this foreigner?
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
19 And he said to him, Rise and go; thy faith hath made thee well.
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
20 And being asked by the Pharisees when the kingdom of God was coming, he answered them and said, The kingdom of God cometh not in such a manner as to be watched for;
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21 nor will they say, Lo here! or there! for behold, the kingdom of God is in the midst of you.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
22 And he said to the disciples, The days will come, when ye will desire to see one of the days of the Son of man, and will not see it.
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
23 And they will say to you, Lo there! lo here! Go not away, and follow not.
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
24 For as the lightning, that lighteneth out of one part under heaven, shineth to the other part under heaven, so will the Son of man be in his day.
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
25 But first he must suffer much, and be rejected by this generation.
De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
26 And as it was in the days of Noah, so will it be also in the days of the Son of man.
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27 They ate, they drank, they married, they were given in marriage, until the day when Noah entered the ark, and the flood came and destroyed them all.
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28 In like manner, as it was in the days of Lot; they ate, they drank, they bought, they sold, they planted, they builded;
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29 but on the day when Lot went out of Sodom, it rained fire and brimstone from heaven, and destroyed them all.
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30 Thus will it be in the day when the Son of man is revealed.
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
31 In that day, let not him who is upon the house-top, and whose furniture is in the house, come down to take it away; and he that is in the field, let him likewise not turn back.
Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
32 Remember Lot's wife.
Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Whoever shall seek to save his life will lose it; and whoever shall lose it will preserve it.
Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
34 I tell you, In that night there will be two men on one bed; one will be taken, and the other will be left.
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
35 Two women will be grinding together; one will be taken, and the other left.
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
37 And they answering say to him, Where, Lord? And he said to them, Where the body is, there also will the eagles be gathered together.
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
