Job 39
1 "Do you know the time when the mountain goats give birth? Do you watch when the doe bears fawns?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Can you number the months that they fulfill? Or do you know the time when they give birth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow themselves, they bring forth their young, they end their labor pains.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young ones become strong. They grow up in the open field. They go forth, and do not return again.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 "Who has set the wild donkey free? Or who has loosened the bonds of the swift donkey,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose home I have made the wilderness, and the salt land his dwelling place?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He scorns the tumult of the city, neither does he hear the shouting of the driver.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of the mountains is his pasture, He searches after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 "Will the wild ox be content to serve you? Or will he stay by your feeding trough?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Can you hold the wild ox in the furrow with his harness? Or will he till the valleys after you?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Will you trust him, because his strength is great? Or will you leave to him your labor?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Will you have faith in him, that he will bring in your grain, and gather it to your threshing floor?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 "The wings of the ostrich wave proudly; but are they the feathers and plumage of love?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 For she leaves her eggs on the earth, warms them in the dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 and forgets that the foot may crush them, or that the wild animal may trample them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She deals harshly with her young ones, as if they were not hers. Though her labor is in vain, she is without fear,
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 because God has deprived her of wisdom, neither has he imparted to her understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 When she lifts up herself on high, she scorns the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 "Have you given the horse might? Have you clothed his neck with a quivering mane?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Have you made him to leap as a locust? The glory of his snorting is awesome.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He paws in the valley, and rejoices in his strength. He goes out to meet the armed men.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He mocks at fear, and is not dismayed, neither does he turn back from the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 The quiver rattles against him, the flashing spear and the javelin.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 He eats up the ground with fierceness and rage, neither does he stand still at the sound of the trumpet.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 As often as the trumpet sounds he snorts, 'Aha.' He smells the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 "Is it by your wisdom that the hawk soars, and stretches her wings toward the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Is it at your command that the eagle mounts up, and makes his nest on high?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 On the cliff he dwells, and makes his home, on the point of the cliff, and the stronghold.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From there he spies out the prey. His eyes see it afar off.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 His young ones also suck up blood. Where the slain are, there he is."
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
