Luke 13
1 And there were some present at that time, telling Him about the Galileans, whose blood Pilate mingled with their sacrifices;
Éppen abban az időben jöttek oda néhányan, akik neki hírt hoztak a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatukéval elegyítette.
2 and Jesus answering said to them, “Do you think that these Galileans became sinners beyond all the Galileans, because they have suffered such things?
Jézus ezt mondta nekik: „Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak valamennyi galileainál, mert ezt szenvedték el?
3 No—I say to you, but if you may not convert, even so will all you perish.
Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4 Or those eighteen on whom the tower in Siloam fell, and killed them, do you think that these became debtors beyond all men who are dwelling in Jerusalem?
Vagy az a tizennyolc, akikre rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok, hogy bűnösebbek voltak minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5 No—I say to you, but if you may not convert, all you will perish in like manner.”
Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.“
6 And He spoke this allegory: “A certain one had a fig tree planted in his vineyard, and he came seeking fruit in it, and he did not find;
És ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája szőlőjében, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.
7 and he said to the vinedresser, Behold, three years I come seeking fruit in this fig tree, and do not find [it], cut it off, why does it also render the ground useless?
Ezt mondta a vincellérnek: Íme, három esztendeje, hogy ide járok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet is hiába?
8 And he answering says to him, Lord, permit it also this year, until I may dig around it, and cast in dung;
De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom.
9 and if indeed it may bear fruit—and if not so, thereafter you will cut it off.”
Hátha jövőre terem. Ha pedig nem, azután vágd ki.“
10 And He was teaching in one of the synagogues on the Sabbath,
Egy zsinagógában tanított szombaton,
11 and behold, there was a woman having a spirit of disability [for] eighteen years, and she was bent together, and not able to bend back at all,
és íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke volt tizennyolc esztendő óta, és meg volt görnyedve, és egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12 and Jesus having seen her, called [her] near and said to her, “Woman, you have been loosed from your disability”;
Amikor Jézus meglátta, odahívta, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedtől!“
13 and He laid on her [His] hands, and immediately she was set upright, and was glorifying God.
És rátette kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
14 And the chief of the synagogue answering—much displeased that on the Sabbath Jesus healed—said to the multitude, “Six days there are in which it is necessary to be working; in these, then, coming, be healed, and not on the day of the Sabbath.”
Megszólalt a zsinagóga elöljárója felháborodva azon, hogy Jézus szombatnapon gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell. Tehát azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat és ne szombatnapon.“
15 Then the LORD answered him and said, “Hypocrite, do not each of you loose his ox or donkey from the stall on the Sabbath, and having led [it] away, water [it]?
Az Úr így válaszolt neki: „Képmutatók, vajon szombatnapon nem oldja-e el mindegyikőtök ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e itatni?
16 And this one, being a daughter of Abraham, whom Satan bound eighteen years, behold, did [she] not ought to be loosed from this bond on the day of the Sabbath?”
Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit a sátán megkötözött tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombatnapon?“
17 And He saying these things, all who were opposed to Him were being ashamed, and all the multitude were rejoicing over all the glorious things that are being done by Him.
Amikor ezeket mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, és az egész sokaság örült azoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
18 And He said, “To what is the Kingdom of God like? And to what will I liken it?
Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló Isten országa? Mihez hasonlítsam?
19 It is like to a grain of mustard, which a man having taken, cast into his garden, and it increased, and came to a great tree, and the birds of the heavens rested in its branches.”
Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetette a kertjében, és az felnőtt, és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak ágain.“
20 And again He said, “To what will I liken the Kingdom of God?
Majd ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát?
21 It is like leaven, which a woman, having taken, hid in three measures of meal, until all was leavened.”
Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, három mérce lisztbe keverte, míg végül az egész megkelt.“
22 And He was going through cities and villages, teaching, and making progress toward Jerusalem;
Városokon és falvakon ment át, úton Jeruzsálem felé, miközben tanított.
23 and a certain one said to Him, “Lord, are those saved few?” And He said to them,
Ezt mondta neki valaki: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?“Ő pedig ezt mondta neki:
24 “Be striving to go in through the straight gate, because many, I say to you, will seek to go in, and will not be able;
„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan igyekeznek majd bemenni, de nem mehetnek.
25 from the time the Master of the house may have risen up, and may have shut the door, and you may begin to stand outside, and to knock at the door, saying, Lord, Lord, open to us, and He answering will say to you, I have not known you from where you are,
Amikor fölkel a gazda, és bezárja az ajtót, ti kívül álltok, és kezditek zörgetni az ajtót, és így szóltok: Uram! Uram! Nyisd ki nekünk! Ő így felel nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok!
26 then you may begin to say, We ate before You, and drank, and You taught in our broad places;
Akkor majd elkezditek mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál.
27 and He will say, I say to you, I have not known you from where you are; depart from Me, all you workers of the unrighteousness.
Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!
28 There will be there the weeping and the gnashing of the teeth when you may see Abraham, and Isaac, and Jacob, and all the prophets, in the Kingdom of God, and yourselves being cast outside;
Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.
29 and they will come from east and west, and from north and south, and will recline in the Kingdom of God,
És jönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és Isten országában letelepednek.
30 and behold, there are last who will be first, and there are first who will be last.”
És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.“
31 On that day there came near certain Pharisees, saying to Him, “Go forth, and be going on from here, for Herod wishes to kill You”;
Ugyanabban az órában néhány farizeus ment hozzá, akik így szóltak: „Eredj el, és távozz innen, mert Heródes meg akar téged ölni.“
32 and He said to them, “Having gone, say to that fox, Behold, I cast forth demons, and perfect cures today and tomorrow, and the third [day] I am being perfected;
Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapra befejezem.
33 but it is necessary for Me today, and tomorrow, and the [day] following, to go on, because it is not possible for a prophet to perish out of Jerusalem.
De ma, holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehet, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jerusalem, Jerusalem, that is killing the prophets, and stoning those sent to her, how often I willed to gather together your children, as a hen [gathers] her brood under the wings, and you did not will.
„Jeruzsálem! Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk kiscsirkéit a szárnya alá, de ti nem akartátok!
35 Behold, your house is being left to you desolate, and truly I say to you, you may not see Me, until it may come when you may say, Blessed [is] He who is coming in the Name of the LORD.”
Íme, elhagyott lesz a házatok. Bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: »Áldott, aki jön az Úr nevében!«“
