Psalms 39
1 For the end, a Song of David, to Idithun. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I set a guard on my mouth, while the sinner stood in my presence.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 I was dumb, and humbled myself, and kept silence from good [words]; and my grief was renewed.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 My heart grew hot within me, and a fire would kindle in my (meditation) I spoke with my tongue,
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 O Lord, make me to know mine end, and the number of my days, what it is; that I may know what I lack.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Behold, you have made my days old; and my existence [is] as nothing before you: nay, every man living [is] altogether vanity. (Pause)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Surely man walks in a shadow; nay, he is disquieted in vain: he lays up treasures, and knows not for whom he shall gather them.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 And now what [is] my expectation? [is it] not the Lord? and my ground [of hope] is with you. (Pause)
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Deliver me from all my transgressions: you have made me a reproach to the foolish.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 I was dumb, and opened not my mouth; for you are he that made me.
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Remove your scourges from me: I have fainted by reason of the strength of your hand.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 You chasten man with rebukes for iniquity, and you make his life to consume away like a spider's web; nay, every man is disquieted in vain. (Pause)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 O Lord, listen to my prayer and my supplication: attend to my tears: be not silent, for I am a sojourner in the land, and a stranger, as all my fathers [were].
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 Spare me, that I may be refreshed, before I depart, and be no more.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
