Psalms 78
1 Maschil of Asaph. Give ear, O my people, [to] my law: incline your ears to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in a parable: I will utter dark sayings of old:
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Which we have heard and known, and our fathers have told us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not hide [them] from their children, shewing to the generation to come the praises of the LORD, and his strength, and his wonderful works that he hath done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For he established a testimony in Jacob, and appointed a law in Israel, which he commanded our fathers, that they should make them known to their children:
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 That the generation to come might know [them, even] the children [which] should be born; [who] should arise and declare [them] to their children:
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 That they might set their hope in God, and not forget the works of God, but keep his commandments:
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 And might not be as their fathers, a stubborn and rebellious generation; a generation [that] set not their heart aright, and whose spirit was not stedfast with God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The children of Ephraim, [being] armed, [and] carrying bows, turned back in the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They kept not the covenant of God, and refused to walk in his law;
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 And forgat his works, and his wonders that he had shewed them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Marvellous things did he in the sight of their fathers, in the land of Egypt, [in] the field of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He divided the sea, and caused them to pass through; and he made the waters to stand as an heap.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 In the daytime also he led them with a cloud, and all the night with a light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He clave the rocks in the wilderness, and gave [them] drink as [out of] the great depths.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He brought streams also out of the rock, and caused waters to run down like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 And they sinned yet more against him by provoking the most High in the wilderness.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 And they tempted God in their heart by asking meat for their lust.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Yea, they spake against God; they said, Can God furnish a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Behold, he smote the rock, that the waters gushed out, and the streams overflowed; can he give bread also? can he provide flesh for his people?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore the LORD heard [this], and was wroth: so a fire was kindled against Jacob, and anger also came up against Israel;
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Because they believed not in God, and trusted not in his salvation:
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Though he had commanded the clouds from above, and opened the doors of heaven,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 And had rained down manna upon them to eat, and had given them of the corn of heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Man did eat angels’ food: he sent them meat to the full.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He caused an east wind to blow in the heaven: and by his power he brought in the south wind.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He rained flesh also upon them as dust, and feathered fowls like as the sand of the sea:
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 And he let [it] fall in the midst of their camp, round about their habitations.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they did eat, and were well filled: for he gave them their own desire;
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 They were not estranged from their lust. But while their meat [was] yet in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 The wrath of God came upon them, and slew the fattest of them, and smote down the chosen [men] of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 For all this they sinned still, and believed not for his wondrous works.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Therefore their days did he consume in vanity, and their years in trouble.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he slew them, then they sought him: and they returned and enquired early after God.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And they remembered that God [was] their rock, and the high God their redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Nevertheless they did flatter him with their mouth, and they lied unto him with their tongues.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 For their heart was not right with him, neither were they stedfast in his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 But he, [being] full of compassion, forgave [their] iniquity, and destroyed [them] not: yea, many a time turned he his anger away, and did not stir up all his wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 For he remembered that they [were but] flesh; a wind that passeth away, and cometh not again.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How oft did they provoke him in the wilderness, [and] grieve him in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Yea, they turned back and tempted God, and limited the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They remembered not his hand, [nor] the day when he delivered them from the enemy.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 How he had wrought his signs in Egypt, and his wonders in the field of Zoan:
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 And had turned their rivers into blood; and their floods, that they could not drink.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent divers sorts of flies among them, which devoured them; and frogs, which destroyed them.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He gave also their increase unto the caterpiller, and their labour unto the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He destroyed their vines with hail, and their sycomore trees with frost.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He gave up their cattle also to the hail, and their flocks to hot thunderbolts.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He cast upon them the fierceness of his anger, wrath, and indignation, and trouble, by sending evil angels [among them].
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He made a way to his anger; he spared not their soul from death, but gave their life over to the pestilence;
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 And smote all the firstborn in Egypt; the chief of [their] strength in the tabernacles of Ham:
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 But made his own people to go forth like sheep, and guided them in the wilderness like a flock.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 And he led them on safely, so that they feared not: but the sea overwhelmed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 And he brought them to the border of his sanctuary, [even to] this mountain, [which] his right hand had purchased.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He cast out the heathen also before them, and divided them an inheritance by line, and made the tribes of Israel to dwell in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Yet they tempted and provoked the most high God, and kept not his testimonies:
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 But turned back, and dealt unfaithfully like their fathers: they were turned aside like a deceitful bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 For they provoked him to anger with their high places, and moved him to jealousy with their graven images.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 When God heard [this], he was wroth, and greatly abhorred Israel:
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 So that he forsook the tabernacle of Shiloh, the tent [which] he placed among men;
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 And delivered his strength into captivity, and his glory into the enemy’s hand.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 He gave his people over also unto the sword; and was wroth with his inheritance.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 The fire consumed their young men; and their maidens were not given to marriage.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword; and their widows made no lamentation.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord awaked as one out of sleep, [and] like a mighty man that shouteth by reason of wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 And he smote his enemies in the hinder parts: he put them to a perpetual reproach.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Moreover he refused the tabernacle of Joseph, and chose not the tribe of Ephraim:
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But chose the tribe of Judah, the mount Zion which he loved.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 And he built his sanctuary like high [palaces], like the earth which he hath established for ever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 He chose David also his servant, and took him from the sheepfolds:
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 From following the ewes great with young he brought him to feed Jacob his people, and Israel his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 So he fed them according to the integrity of his heart; and guided them by the skilfulness of his hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
