Job 37
1 At this also my heart trembleth, and is moved out of its place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hear attentively the noise of His voice, and the sound that goeth out of His mouth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 He sendeth it forth under the whole heaven, and His lightning unto the ends of the earth.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 After it a voice roareth; He thundereth with the voice of His majesty; and He stayeth them not when His voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 God thundereth marvellously with His voice; great things doeth He, which we cannot comprehend.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For He saith to the snow: 'Fall thou on the earth'; likewise to the shower of rain, and to the showers of His mighty rain.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 He sealeth up the hand of every man, that all men whom He hath made may know it.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 Then the beasts go into coverts, and remain in their dens.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Out of the Chamber cometh the storm; and cold out of the north.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 By the breath of God ice is given, and the breadth of the waters is straitened.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Yea, He ladeth the thick cloud with moister, He spreadeth abroad the cloud of His lightning;
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And they are turned round about by His guidance, that they may do whatsoever He commandeth them upon the face of the habitable world:
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether it be for correction, or for His earth, or for mercy, that He cause it to come.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Hearken unto this, O Job; stand still, and consider the wondrous works of God.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Dost thou know how God enjoineth them, and causeth the lightning of His cloud to shine?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Dost thou know the balancings of the clouds, the wondrous works of Him who is perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 Thou whose garments are warm, when the earth is still by reason of the south wind;
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Canst thou with Him spread out the sky, which is strong as a molten mirror?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Teach us what we shall say unto Him; for we cannot order our speech by reason of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Shall it be told Him that I would speak? Or should a man wish that he were swallowed up?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 And now men see not the light which is bright in the skies; but the wind passeth, and cleanseth them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 Out of the north cometh golden splendour, about God is terrible majesty.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 The Almighty, whom we cannot find out, is excellent in power, yet to judgment and plenteous justice He doeth no violence.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Men do therefore fear Him; He regardeth not any that are wise of heart.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
