Luke 16
1 THEN said he also to his disciples, There was a certain rich man, who had a steward; and he received an information against him, as having dissipated his treasures.
Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.
2 And calling him, he said to him, What is this report I hear of thee? give up the account of thy stewardship; for thou mayest be no longer in that office.
Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.
3 Then the steward said within himself, What shall I do? because my master is taking away the stewardship from me: to dig, I have not the strength; to beg, I am ashamed.
Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
4 I know what I will do, that, when I am removed from the stewardship, they may entertain me at their houses.
Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
5 So calling upon every one of his master’s debtors, he said to the first, How much owest thou to my master?
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6 And he said, A hundred baths of oil. And he said, Take thy account, and sit down directly, and write fifty.
Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.
7 Then said he to another, And how much owest thou? And he said, An hundred core of wheat. And he saith to him, Take thy account, and write fourscore.
Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
8 And the master praised the unjust steward, because he had acted providently: for the children of this world are more provident among their own generation of men, than the children of light. (aiōn g165)
És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. (aiōn g165)
9 And I say unto you, Make yourselves friends with the unrighteous mammon that when ye fail, they may receive you into the eternal mansions. (aiōnios g166)
Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. (aiōnios g166)
10 He that is faithful in the least thing, is faithful also in much: and he who is unjust in the least, is unjust also in much.
A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11 If therefore ye have not been faithful in the unrighteous mammon, who will entrust you with the true?
Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?
12 and if ye have not been faithful in that which belongs to another, who will give up to you that which is your own?
És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?
13 No domestic can serve two masters: for either he will hate the one, and love the other; or he will cleave to the one, and neglect the other. Ye cannot serve God and mammon.
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
14 Then the Pharisees also, who were dear lovers of money, heard all these things, and they sneered at him.
Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt.
15 And he said unto them, Ye are they who affect to be righteous persons before men; but God knoweth your hearts: for that which is highly esteemed among men, is an abomination in the sight of God.
És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.
16 The law and the prophets were until John: since that the kingdom of God is preached, and every man presseth into it.
A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.
17 But it is easier for heaven and earth to pass away, than for one tittle of the law to fail.
Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.
18 Every one who putteth away his wife and marrieth another, committeth adultery: and every one who marrieth a woman divorced from her husband, committeth adultery.
Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
19 Now there was a certain rich man, and he was clothed in purple and fine linen, making splendid entertainments every day:
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20 and there was a certain pauper, named Lazarus, who was laid at his gate covered with ulcers,
És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21 and importunately desiring to be fed with the crumbs which fell from the rich man’s table: yea even the dogs came and licked his ulcers.
És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
22 Now it came to pass that the poor man died, and was carried up by angels into the bosom of Abraham. Then the rich man also died, and was buried:
Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23 and in hell, lifting up his eyes, being in torments, he seeth Abraham at a vast distance, and Lazarus in his bosom. (Hadēs g86)
És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. (Hadēs g86)
24 And crying out, he said, Father Abraham, have compassion on me, and send Lazarus, that he may dip the tip of his finger in water, and cool my tongue; for I am tormented with this flame.
És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25 But Abraham said, Son, remember that thou hast received thy good things during thy life, and Lazarus, in like manner, what was afflictive: but now he is comforted, and thou art tormented.
Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26 And besides all these considerations, between us and you there is a vast chasm fixed: so that they who might be willing to pass from hence to you, cannot; neither can they pass through to us, from thence.
És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
27 And he said, I entreat thee then, father, that thou wouldest send him to my paternal mansion:
Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
28 for I have five brothers: that he may testify to them, that they also come not into this place of torment.
Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29 Abraham saith to him, They have Moses and the prophets; let them hearken to them.
Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
30 But he said, Ah no, father Abraham! but if one came to them from the dead, they will repent.
Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
31 Then he said to him, If they hearken not to Moses and the prophets, neither will they be persuaded though one rose from the dead.
Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
