Luke 13
1 NOW there were some present at that time who informed him of the Galileans, whose blood Pilate had mingled with their sacrifices.
Éppen abban az időben jöttek oda néhányan, akik neki hírt hoztak a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatukéval elegyítette.
2 And Jesus in reply said to them, Think ye that these Galileans were sinners above all the Galileans, because they suffered such things?
Jézus ezt mondta nekik: „Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak valamennyi galileainál, mert ezt szenvedték el?
3 I tell you, No: for except ye repent, ye shall all likewise perish.
Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4 Or those eighteen, on whom the tower in Siloam fell, and killed them, think ye that they were debtors to divine justice above all the men who dwell at Jerusalem?
Vagy az a tizennyolc, akikre rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok, hogy bűnösebbek voltak minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5 I tell you, No: but except ye repent, ye shall all likewise perish.
Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.“
6 Then he spake this parable: A certain man had a fig-tree planted in his vineyard; and he came, expecting fruit on it, and found none.
És ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája szőlőjében, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.
7 Then said he to the vine-dresser, Lo! for three years have I come, expecting fruit on this fig-tree, and find none: cut it down; why doth it render the ground thus useless?
Ezt mondta a vincellérnek: Íme, három esztendeje, hogy ide járok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet is hiába?
8 He answering said to him, Sir, let it e’en remain this year, until that I dig around it, and spread some manure:
De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom.
9 perhaps it may then produce fruit: but if it does not, afterwards thou shalt cut it down.
Hátha jövőre terem. Ha pedig nem, azután vágd ki.“
10 And he was teaching in one of the synagogues, on the sabbath.
Egy zsinagógában tanított szombaton,
11 And, behold, there was a woman who had a spirit of infirmity eighteen years, and was bowed together, and unable to raise herself at all up.
és íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke volt tizennyolc esztendő óta, és meg volt görnyedve, és egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12 But when Jesus saw her, he called out aloud, and said to her, Woman, thou art delivered from thine infirmity.
Amikor Jézus meglátta, odahívta, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedtől!“
13 And he laid his hands upon her: and instantly she became erect, and glorified God.
És rátette kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
14 Then the ruler of the synagogue, indignant, that on the sabbath Jesus had performed the cure, addressing himself to the multitude, said, There are six days in which work is to be done: on these therefore come and be cured, and not on the sabbath-day.
Megszólalt a zsinagóga elöljárója felháborodva azon, hogy Jézus szombatnapon gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell. Tehát azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat és ne szombatnapon.“
15 Then the Lord answered him, and said, Thou hypocrite, doth not every one of you on the sabbath loose his ox or his ass from the manger, and lead him to water?
Az Úr így válaszolt neki: „Képmutatók, vajon szombatnapon nem oldja-e el mindegyikőtök ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e itatni?
16 And ought not this woman, being a daughter of Abraham, whom Satan hath bound, lo, these eighteen years, to be loosed from this bond on the sabbath-day?
Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit a sátán megkötözött tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombatnapon?“
17 And when he had made this speech, all his opposers were covered with shame: and all the multitude rejoiced in all the glorious things which were done by him.
Amikor ezeket mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, és az egész sokaság örült azoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
18 Then said he, To what is the kingdom of God like? and whereunto shall I compare it?
Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló Isten országa? Mihez hasonlítsam?
19 It is like a grain of mustard, which a man took and put into his garden; and it grew, and became a great tree; and the fowls of the air lodged on its branches.
Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetette a kertjében, és az felnőtt, és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak ágain.“
20 And again he said, To what shall I liken the kingdom of God?
Majd ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát?
21 It is like leaven, which a woman taking, covered up in three measures of meal, till the whole was leavened.
Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, három mérce lisztbe keverte, míg végül az egész megkelt.“
22 And he passed through the cities and villages, teaching, and making his way towards Jerusalem.
Városokon és falvakon ment át, úton Jeruzsálem felé, miközben tanított.
23 And a person said to him, Lord, are the saved few? And he said unto them,
Ezt mondta neki valaki: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?“Ő pedig ezt mondta neki:
24 Exert all your powers to enter through the strait gate: for many, I tell you, will seek to enter, but will not be able.
„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan igyekeznek majd bemenni, de nem mehetnek.
25 When the master of the family shall have arisen, and shut the door, and ye shall begin to stand without, and to knock at the door, saying, Master, master, open it for us! and he answering will tell you, I know you not whence ye are:
Amikor fölkel a gazda, és bezárja az ajtót, ti kívül álltok, és kezditek zörgetni az ajtót, és így szóltok: Uram! Uram! Nyisd ki nekünk! Ő így felel nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok!
26 then shall ye begin to say, We have eaten and drunk in thy presence, and thou hast taught in our streets.
Akkor majd elkezditek mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál.
27 And he will say, I tell you, I know you not whence ye are; depart from me, all ye workers of iniquity.
Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!
28 There shall be wailing and gnashing of teeth, when ye shall see Abraham, and Isaac, and Jacob, and all the prophets, in the kingdom, and yourselves cast out.
Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.
29 And they shall come from the east, and west, and from north, and south, and shall sit down in the kingdom of God.
És jönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és Isten országában letelepednek.
30 And, behold, there are last who shall be first, and there are first who shall be last.
És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.“
31 The same day came certain Pharisees, saying to him, Depart, and begone from hence: for Herod will kill thee.
Ugyanabban az órában néhány farizeus ment hozzá, akik így szóltak: „Eredj el, és távozz innen, mert Heródes meg akar téged ölni.“
32 And he said to them, Go tell that fox, Behold, I cast out devils, and perform cures today and to-morrow, and on the third day I shall be perfected.
Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapra befejezem.
33 But I must go on to-day and to-morrow, and the day following: for it is impossible that a prophet perish out of Jerusalem.
De ma, holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehet, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 O Jerusalem! Jerusalem! thou that killest the prophets, and stonest those who are sent unto thee; how often would I have collected thy children unto me, just as a hen gathereth her brood under her wings, and ye would not!
„Jeruzsálem! Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk kiscsirkéit a szárnya alá, de ti nem akartátok!
35 Behold, your house is left unto you desolate: verily I say unto you, That ye shall see me no more, till the day come when ye shall say, Blessed is he who cometh in the name of the Lord.
Íme, elhagyott lesz a házatok. Bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: »Áldott, aki jön az Úr nevében!«“
