Acts 4
1 AND as they were thus speaking, the priests, and the captain of the temple-guard, and the Sadducees, came upon them,
Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok,
2 worn down with vexation, because they taught the people, and preached by Jesus the resurrection of the dead.
Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;
3 And they laid hands on them, and committed them to prison till the next day: for it was then evening.
És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala.
4 But many of those who heard the word believed; and the number of the men was about five thousand.
Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.
5 Now it came to pass that the next morning, their rulers, and elders, and scribes, were assembled at Jerusalem,
Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.
6 and Annas the high-priest, and Caiaphas, and John, and Alexander, and as many as were the high-priest’s relations.
És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.
7 And placing them in the midst, they interrogated them, By what power, or by what name, have ye done this thing?
És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8 Then Peter, filled with the Holy Ghost, said unto them, Ye rulers of the people, and elders of Israel,
Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!
9 if we are this day examined relative to the good deed done to the infirm man, by what means he was restored;
Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:
10 be it known unto you all, and to all the people of Israel, that by the name of Jesus Christ the Nazarean, whom ye crucified, whom God raised from the dead, by him doth this man stand here sound in your presence.
Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.
11 This is the stone which, though set at nought by you builders, is become the head of the corner.
Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.
12 And there is no salvation in any other person: for there is no other name under heaven given unto men, whereby we must be saved.
És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
13 Attentively regarding then the noble confidence of Peter and John, and perceiving that they were men unlettered, and destitute of education, they were astonished; and they recollected them, that they had been with Jesus.
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.
14 But seeing the man who was healed standing with them, they had not a word to reply in contradiction.
Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.
15 But bidding them retire out of the council-chamber, they conferred among themselves,
Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:
16 saying, What shall we do with these men? for that an acknowledged miracle hath been wrought by them is evident to all the inhabitants of Jerusalem; and we cannot deny it.
Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.
17 But that it be no farther spread among the people, we will menace them with threats, no more to speak in this name to any man.
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.
18 So calling them in, they charged them not to speak in any manner, nor to teach, in the name of Jesus.
Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.
19 But Peter and John, answering them, said, If it be right in the sight of God to obey you rather than God, be yourselves the judges.
Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!
20 For we cannot refrain from speaking the things which we have seen and heard.
Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
21 Then they with many additional threatenings dismissed them, finding no pretext how they might punish them, because of the people: for all men glorified God for what had been done.
Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.
22 For the man was more than forty years of age, upon whom this miracle of healing was performed.
Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.
23 But they being dismissed, came unto their own friends, and told them all things which the high-priests and elders had said.
Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.
24 Now when they heard it, they lifted up their united voice to God, and said, Lord, thou art the God which made the heaven, and the earth, and the sea, and all things which are in them:
Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
25 who by the mouth of David thy servant saidst, Why do the heathen so furiously rage, and the people meditate vain things?
Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?
26 The kings of the earth rose up, and the rulers were gathered together against the Lord and against his Messiah.
Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27 For they have been in truth collected together against thy holy Son Jesus, whom thou hast anointed, even Herod, and Pontius Pilate, with the heathen, and the people of Israel,
Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,
28 to do all that thy hand and thy counsel predestined should come to pass.
Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.
29 And as to the present transactions, Lord, look upon their threatnings: and grant thy servants power with all boldness to speak thy word,
Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,
30 by stretching out thy hand for healing; and that signs and miracles may be performed by the name of thy holy child Jesus.
A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
31 And while they were praying, the place in which they were assembled was shaken; and they were all filled with the Holy Ghost, and they spake the word of God with boldness.
És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
32 And in the multitude of those that believed there was one heart and soul: and not one person said, that any part of his substance was his peculiar property; but all things were in common among them.
A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.
33 And with great power bore the apostles witness of the resurrection of the Lord Jesus: and great grace was upon them all.
És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.
34 Neither was there any person in want among them: for as many as were possessors of fields or houses disposed of them, and brought the prices of the things sold,
Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,
35 and laid them at the apostles’ feet: and a distribution was made to every one according as he had need.
És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.
36 And Joses, who was surnamed Barnabas by the apostles, (which is, being interpreted, A son of consolation, ) a Levite, a Cyprian by birth,
József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.
37 having a field belonging to him, sold it, and brought the money, and laid it at the apostles’ feet.
Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.
