Psalms 104
1 My soule, prayse thou the Lord: O Lord my God, thou art exceeding great, thou art clothed with glorie and honour.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Which couereth himselfe with light as with a garment, and spreadeth the heauens like a curtaine.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Which layeth the beames of his chambers in the waters, and maketh the cloudes his chariot, and walketh vpon the wings of the winde.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Which maketh his spirits his messengers, and a flaming fire his ministers.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 He set the earth vpon her foundations, so that it shall neuer moue.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Thou coueredst it with the deepe as with a garment: the waters woulde stand aboue the mountaines.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 But at thy rebuke they flee: at the voyce of thy thunder they haste away.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 And the mountaines ascend, and the valleis descend to the place which thou hast established for them.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 But thou hast set them a bounde, which they shall not passe: they shall not returne to couer the earth.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 He sendeth the springs into the valleis, which runne betweene the mountaines.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 They shall giue drinke to all the beasts of the fielde, and the wilde asses shall quench their thirst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 By these springs shall the foules of the heauen dwell, and sing among the branches.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 He watereth the mountaines from his chambers, and the earth is filled with the fruite of thy workes.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 He causeth grasse to growe for the cattell, and herbe for the vse of man, that he may bring forth bread out of the earth,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 And wine that maketh glad the heart of man, and oyle to make the face to shine, and bread that strengtheneth mans heart.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 The high trees are satisfied, euen the cedars of Lebanon, which he hath planted,
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 That ye birdes may make their nestes there: the storke dwelleth in the firre trees.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 The high mountaines are for the goates: the rockes are a refuge for the conies.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 He appoynted the moone for certaine seasons: the sunne knoweth his going downe.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Thou makest darkenesse, and it is night, wherein all the beastes of the forest creepe forth.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 The lions roare after their praye, and seeke their meate at God.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 When the sunne riseth, they retire, and couche in their dennes.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Then goeth man forth to his worke, and to his labour vntill the euening.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 O Lord, howe manifolde are thy workes! in wisdome hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 So is this sea great and wide: for therein are things creeping innumerable, both small beastes and great.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 There goe the shippes, yea, that Liuiathan, whom thou hast made to play therein.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 All these waite vpon thee, that thou maiest giue them foode in due season.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Thou giuest it to them, and they gather it: thou openest thine hand, and they are filled with good things.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 But if thou hide thy face, they are troubled: if thou take away their breath, they dye and returne to their dust.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Againe if thou send forth thy spirit, they are created, and thou renuest the face of the earth.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Glory be to the Lord for euer: let the Lord reioyce in his workes.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 He looketh on the earth and it trembleth: he toucheth the mountaines, and they smoke.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 I will sing vnto the Lord all my life: I will prayse my God, while I liue.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Let my wordes be acceptable vnto him: I will reioyce in the Lord.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Let the sinners be consumed out of the earth, and the wicked till there be no more: O my soule, prayse thou the Lord. Prayse ye the Lord.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
