Song of Solomon 2

1 I am the flower of the field, and the lily of the valleys.

Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

2 As the lily among thorns, so is my love among the daughters.

Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

3 As the apple tree among the trees of the woods, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow, whom I desired: and his fruit was sweet to my palate.

Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

4 He brought me into the cellar of wine, he set in order charity in me.

Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

5 Stay me up with flowers, compass me about with apples: because I languish with love.

Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

6 His left hand is under my head, and his right hand shall embrace me.

Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.

7 I adjure you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and the harts of the, fields, that you stir not up, nor make the beloved to awake, till she please.

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

8 The voice of my beloved, behold he cometh leaping upon the mountains, skipping over the hills.

Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

9 My beloved is like a roe, or a young hart. Behold he standeth behind our wall, looking through the windows, looking through the lattices.

Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

10 Behold my beloved speaketh to me: Arise, make haste, my love, my dove, my beautiful one, and come.

Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11 For winter is now past, the rain is over and gone.

Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

12 The flowers have appeared in our land, the time of pruning is come: the voice of the turtle is heard in our land:

Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13 The fig tree hath put forth her green figs: the vines in flower yield their sweet smell. Arise, my love, my beautiful one, and come:

A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

14 My dove in the clefts of the rock, in the hollow places of the wall, shew me thy face, let thy voice sound in my ears: for thy voice is sweet, and thy face comely.

Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!

15 Catch us the little foxes that destroy the vines: for our vineyard hath flourished.

Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.

16 My beloved to me, and I to him who feedeth among the lilies,

Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

17 Till the day break, and the shadows retire. Return: be like, my beloved, to a roe, or to a young hart upon the mountains of Bether.

Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.