Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats bring forth among the rocks, or hast thou observed the hinds when they fawn?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Hast thou numbered the months of their conceiving, or knowest thou the time when they bring forth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow themselves to bring forth young, and they cast them, and send forth roarings.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young are weaned and go to feed: they go forth, and return not to them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who hath sent out the wild ass free, and who hath loosed his bonds?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 To whom I have given a house in the wilderness, and his dwellings in the barren land.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He scorneth the multitude of the city, he heareth not the cry of the driver.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 He looketh round about the mountains of his pasture, and seeketh for every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Shall the rhinoceros be willing to serve thee, or will he stay at thy crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Canst thou bind the rhinoceros with thy thong to plough, or will he break the clods of the valleys after thee?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Wilt thou have confidence in his great strength, and leave thy labours to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Wilt thou trust him that he will render thee the seed, and gather it into thy barnfloor?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 The wing of the ostrich is like the wings of the heron, and of the hawk.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 When she leaveth her eggs on the earth, thou perhaps wilt warm them in the dust.
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 She forgetteth that the foot may tread upon them, or that the beasts of the field may break them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers, she hath laboured in vain, no fear constraining her.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For God hath deprived her of wisdom, neither hath he given her understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 When time shall be, she setteth up her wings on high: she scorneth the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Wilt thou give strength to the horse, or clothe his neck with neighing?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Wilt thou lift him up like the locusts? the glory of his nostrils is terror.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He breaketh up the earth with his hoof, he pranceth boldly, he goeth forward to meet armed men.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He despiseth fear, he turneth not his back to the sword,
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Above him shall the quiver rattle, the spear and shield shall glitter.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Chasing and raging he swalloweth the ground, neither doth he make account when the noise of the trumpet soundeth.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 When he heareth the trumpet he saith: Ha, ha: he smelleth the battle afar off, the encouraging of the captains, and the shouting of the army.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Doth the hawk wax feathered by thy wisdom, spreading her wings to the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Will the eagle mount up at thy command, and make her nest in high places?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 She abideth among the rocks, and dwelleth among cragged flints, and stony hills, where there is no access.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From thence she looketh for the prey, and her eyes behold afar off.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Her young ones shall suck up blood: and wheresoever the carcass shall be, she is immediately there.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
