Luke 23
1 And the whole multitude of them, rising up, led him to Pilate.
Ezután fölállt az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.
2 And they began to accuse him, saying, We have found this [man] perverting our nation, and forbidding to give tribute to Caesar, saying that he himself is Christ, a king.
Elkezdték vádolni, és ezt mondták: „Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja, hogy a császárnak adót fizessünk, mert Krisztus-királynak mondja magát.“
3 And Pilate demanded of him saying, Art thou the king of the Jews? And he answering him said, Thou sayest.
Pilátus megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“És ő ezt felelte: „Te mondod!“
4 And Pilate said to the chief priests and the crowds, I find no guilt in this man.
Pilátus pedig ezt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.“
5 But they insisted, saying, He stirs up the people, teaching throughout all Judaea, beginning from Galilee even on to here.
De azok erősködtek, és ezt mondták: „A népet fellázítja tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.“
6 But Pilate, having heard Galilee [named], demanded if the man were a Galilaean;
Pilátus ezt hallva, megkérdezte, hogy Galileából való ember-e ő.
7 and having learned that he was of Herod's jurisdiction, remitted him to Herod, who himself also was at Jerusalem in those days.
És amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, Heródeshez küldte, mert az is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.
8 And when Herod saw Jesus he greatly rejoiced, for he had been a long while desirous of seeing him, because of hearing many things concerning him, and he hoped to see some sign done by him;
Heródes pedig látva Jézust, igen megörült, mert régóta kívánta őt látni, mert sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát lát, amelyet ő tesz.
9 and he questioned him in many words, but he answered him nothing.
Sok beszéddel kérdezgette, de ő semmit sem felelt neki.
10 And the chief priests and the scribes stood and accused him violently.
Ott álltak a főpapok és az írástudók, és hevesen vádolták őt.
11 And Herod with his troops having set him at nought and mocked him, having put a splendid robe upon him, sent him back to Pilate.
Heródes pedig katonáival együtt megvetően bánt vele, és kicsúfolta, miután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.
12 And Pilate and Herod became friends with one another the same day, for they had been at enmity before between themselves.
Azon a napon Heródes és Pilátus barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségeskedésben voltak egymással.
13 And Pilate, having called together the chief priests and the rulers and the people,
Ekkor Pilátus a főpapokat, a főembereket és a népet összehívta,
14 said to them, Ye have brought to me this man as turning away the people [to rebellion], and behold, I, having examined him before you, have found nothing criminal in this man as to the things of which ye accuse him;
és ezt mondta nekik: „Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet félrevezeti, és íme, én tielőttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel őt vádoljátok.
15 nor Herod either, for I remitted you to him, and behold, nothing worthy of death is done by him.
De még Heródes sem, mert ő is visszaküldte hozzám, és íme, semmi halálos vétséget nem cselekedett.
16 Having chastised him therefore, I will release him.
Megfenyítem tehát, és elbocsátom.“
17 (Now he was obliged to release one for them at the feast.)
Ünnepenként egy foglyot kellett elbocsátania.
18 But they cried out in a mass saying, Away with this [man] and release Barabbas to us;
Akkor felkiáltott az egész sokaság: „Ezt öld meg, és bocsásd el nekünk Barabást!“
19 who was one who, for a certain tumult which had taken place in the city, and [for] murder, had been cast into prison.
Ezt a városban kitört lázadásért és gyilkosságért vettették tömlöcbe.
20 Pilate therefore, desirous to release Jesus, again addressed [them].
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
21 But they cried out in reply saying, Crucify, crucify him.
De azok egyre kiáltoztak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!“
22 And he said the third time to them, What evil then has this [man] done? I have found no cause of death in him: I will chastise him therefore and release him.
Ő pedig harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne. Megfenyítem és elbocsátom.“
23 But they were urgent with loud voices, begging that he might be crucified. And their voices [and those of the chief priests] prevailed.
Azok pedig hangos szóval sürgették, és követelték, hogy feszítsék meg, és az ő szavuk győzött.
24 And Pilate adjudged that what they begged should take place.
És Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kértek.
25 And he released him who, for tumult and murder, had been cast into prison, whom they begged for, and Jesus he delivered up to their will.
Elbocsátotta tehát nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, és akit kértek, Jézust, kiszolgáltatta akaratuknak.
26 And as they led him away, they laid hold on a certain Simon, a Cyrenian, coming from the field, and put the cross upon him to bear it behind Jesus.
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 And a great multitude of the people, and of women who wailed and lamented him, followed him.
A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte, akik gyászolták és siratták őt.
28 And Jesus turning round to them said, Daughters of Jerusalem, do not weep over me, but weep over yourselves and over your children;
Jézus hozzájuk fordulva ezt mondta: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem magatokat sirassátok és a ti gyermekeiteket.
29 for behold, days are coming in which they will say, Blessed [are] the barren, and wombs that have not borne, and breasts that have not given suck.
Mert íme, jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
30 Then shall they begin to say to the mountains, Fall upon us; and to the hills, Cover us:
Akkor »kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket!«
31 for if these things are done in the green tree, what shall take place in the dry?
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?“
32 Now two others also, malefactors, were led with him to be put to death.
Két gonosztevőt is vittek ővele, hogy kivégezzék azokat is.
33 And when they came to the place which is called Skull, there they crucified him, and the malefactors, one on the right hand, the other on the left.
Amikor elértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.
34 And Jesus said, Father, forgive them, for they know not what they do. And, parting out his garments, they cast lots.
Jézus ezt mondta: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“Azután sorsot vetettek, hogy megosztozzanak ruháin.
35 And the people stood beholding, and the rulers also [with them] sneered, saying, He has saved others; let him save himself if this is the Christ, the chosen one of God.
A nép ott állt, és nézte. Azokkal együtt a főemberek is csúfolták őt, ezt mondták: „Másokat megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, Istennek választottja!“
36 And the soldiers also made game of him, coming up offering him vinegar,
Csúfolták őt a katonák is, odamentek hozzá, és ecettel kínálták,
37 and saying, If thou be the king of the Jews, save thyself.
és ezt mondták neki: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!“
38 And there was also an inscription [written] over him in Greek, and Roman, and Hebrew letters: This is the King of the Jews.
Felirat is volt fölötte, görög, római és zsidó betűkkel írva: Ez a zsidók királya.
39 Now one of the malefactors who had been hanged spoke insultingly to him, saying, Art not thou the Christ? save thyself and us.
A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is!“
40 But the other answering rebuked him, saying, Dost thou too not fear God, thou that art under the same judgment?
De a másik megdorgálta, és ezt mondta neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
41 and we indeed justly, for we receive the just recompense of what we have done; but this [man] has done nothing amiss.
Mi ugyan méltán, mert a mi cselekedeteink méltó büntetését kapjuk, ő pedig semmi rosszat nem cselekedetett!“
42 And he said to Jesus, Remember me, [Lord, ] when thou comest in thy kingdom.
Jézusnak ezt mondta: „Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!“
43 And Jesus said to him, Verily I say to thee, To-day shalt thou be with me in paradise.
Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.“
44 And it was about [the] sixth hour, and there came darkness over the whole land until [the] ninth hour.
Mintegy hat óra volt, és sötétség lett az egész tartományban egészen kilenc óráig.
45 And the sun was darkened, and the veil of the temple rent in the midst.
A nap elhomályosodott és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46 And Jesus, having cried with a loud voice, said, Father, into thy hands I commit my spirit. And having said this, he expired.
Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.“És ezt mondva meghalt.
47 Now the centurion, seeing what took place, glorified God, saying, In very deed this man was just.
Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és ezt mondta: „Bizony ez az ember igaz volt.“
48 And all the crowds who had come together to that sight, having seen the things that took place, returned, beating [their] breasts.
És az egész sokaság, amely azért ment oda, hogy lássa mindezeket, amikor látta, mi történt, mellét verve ment haza.
49 And all those who knew him stood afar off, the women also who had followed him from Galilee, beholding these things.
Az ő ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb álltak, és nézték ezt.
50 And behold, a man named Joseph, who was a councillor, a good man and a just
Íme, egy ember, akit Józsefnek hívtak, a tanács tagja, jó és igaz férfi,
51 (this [man] had not assented to their counsel and deed), of Arimathaea, a city of the Jews, who also waited, [himself also, ] for the kingdom of God
aki nem volt részes tanácsukban és cselekedeteikben, aki Arimátiából, a júdeaiak városából való volt, és aki maga is várta Isten országát,
52 — he having gone to Pilate begged the body of Jesus;
Pilátushoz ment, és elkérte Jézus testét.
53 and having taken it down, wrapped it in fine linen and placed him in a tomb hewn in the rock, where no one had ever been laid.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.
54 And it was preparation day, and [the] sabbath twilight was coming on.
És az a nap péntek volt, és szombat virradt rá.
55 And women, who had come along with him out of Galilee, having followed, saw the sepulchre and how his body was placed.
Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el testét.
56 And having returned they prepared aromatic spices and ointments, and remained quiet on the sabbath, according to the commandment.
Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
