Luke 23
1 And the entire multitude of them, rising up, led him to Pilate.
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
2 Then they began to accuse him, saying, “We found this one subverting our nation, and prohibiting giving tribute to Caesar, and saying that he is Christ the king.”
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
3 And Pilate questioned him, saying: “You are the king of the Jews?” But in response, he said: “You are saying it.”
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
4 Then Pilate said to the leaders of the priests and to the crowds, “I find no case against this man.”
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
5 But they continued more intensely, saying: “He has stirred up the people, teaching throughout all of Judea, beginning from Galilee, even to this place.”
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6 But Pilate, upon hearing Galilee, asked if the man were of Galilee.
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
7 And when he realized that he was under Herod’s jurisdiction, he sent him away to Herod, who was himself also at Jerusalem in those days.
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8 Then Herod, upon seeing Jesus, was very glad. For he had been wanting to see him for a long time, because he had heard so many things about him, and he was hoping to see some kind of sign wrought by him.
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
9 Then he questioned him with many words. But he gave him no response at all.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
10 And the leaders of the priests, and the scribes, stood firm in persistently accusing him.
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
11 Then Herod, with his soldiers, scorned him. And he ridiculed him, clothing him in a white garment. And he sent him back to Pilate.
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12 And Herod and Pilate became friends on that day. For previously they were enemies to one another.
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
13 And Pilate, calling together the leaders of the priests, and the magistrates, and the people,
Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
14 said to them: “You have brought before me this man, as one who disturbs the people. And behold, having questioned him before you, I find no case against this man, in those things about which you accuse him.
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
15 And neither did Herod. For I sent you all to him, and behold, nothing deserving of death was recorded about him.
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
16 Therefore, I will chastise him and release him.”
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
17 Now he was required to release one person for them on the feast day.
Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
18 But the entire crowd exclaimed together, saying: “Take this one, and release to us Barabbas!”
De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
19 Now he had been cast into prison because of a certain sedition that occurred in the city and for murder.
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20 Then Pilate spoke to them again, wanting to release Jesus.
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21 But they shouted in response, saying: “Crucify him! Crucify him!”
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22 Then he said to them a third time: “Why? What evil has he done? I find no case against him for death. Therefore, I will chastise him and release him.”
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
23 But they persisted, with loud voices, in demanding that he be crucified. And their voices increased in intensity.
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
24 And so Pilate issued a judgment granting their petition.
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25 Then he released for them the one who had been cast into prison for murder and sedition, whom they were requesting. Yet truly, Jesus he handed over to their will.
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
26 And as they were leading him away, they apprehended a certain one, Simon of Cyrene, as he was returning from the countryside. And they imposed the cross on him to carry after Jesus.
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 Then a great crowd of people followed him, with women who were mourning and lamenting him.
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
28 But Jesus, turning to them, said: “Daughters of Jerusalem, do not weep over me. Instead, weep over yourselves and over your children.
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29 For behold, the days will arrive in which they will say, ‘Blessed are the barren, and the wombs that have not borne, and the breasts that have not nursed.’
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30 Then they will begin to say to the mountains, ‘Fall over us,’ and to the hills, ‘Cover us.’
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31 For if they do these things with green wood, what will be done with the dry?”
Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
32 Now they also led out two other criminals with him, in order to execute them.
Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
33 And when they arrived at the place that is called Calvary, they crucified him there, with the robbers, one to the right and the other to the left.
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
34 Then Jesus said, “Father, forgive them. For they know not what they do.” And truly, dividing his garments, they cast lots.
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
35 And people were standing near, watching. And the leaders among them derided him, saying: “He saved others. Let him save himself, if this one is the Christ, the elect of God.”
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36 And the soldiers also ridiculed him, approaching him and offering him vinegar,
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
37 and saying, “If you are the king of the Jews, save yourself.”
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38 Now there was also an inscription written over him in letters of Greek, and Latin, and Hebrew: This is the king of the Jews.
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39 And one of those robbers who were hanging blasphemed him, saying, “If you are the Christ, save yourself and us.”
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40 But the other responded by rebuking him, saying: “Do you have no fear of God, since you are under the same condemnation?
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41 And indeed, it is just for us. For we are receiving what our deeds deserve. But truly, this one has done nothing wrong.”
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42 And he said to Jesus, “Lord, remember me when you come into your kingdom.”
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43 And Jesus said to him, “Amen I say to you, this day you shall be with me in Paradise.”
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
44 Now it was nearly the sixth hour, and a darkness occurred over the entire earth, until the ninth hour.
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45 And the sun was obscured. And the veil of the temple was torn down the middle.
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46 And Jesus, crying out with a loud voice, said: “Father, into your hands I commend my spirit.” And upon saying this, he expired.
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47 Now, the centurion, seeing what had happened, glorified God, saying, “Truly, this man was the Just One.”
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48 And the entire crowd of those who came together to see this spectacle also saw what had happened, and they returned, striking their breasts.
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49 Now all those who knew him, and the women who had followed him from Galilee, were standing at a distance, watching these things.
Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
50 And behold, there was a man named Joseph, who was a councilman, a good and just man,
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
51 (for he had not consented to their decision or their actions). He was from Arimathea, a city of Judea. And he was himself also anticipating the kingdom of God.
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
52 This man approached Pilate and petitioned for the body of Jesus.
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53 And taking him down, he wrapped him in a fine linen cloth, and he placed him in a tomb hewn from rock, in which no one had ever been placed.
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54 And it was the day of Preparation, and the Sabbath was drawing near.
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55 Now the women who had come with him from Galilee, by following, saw the tomb and the manner in which his body was placed.
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
56 And upon returning, they prepared aromatic spices and ointments. But on the Sabbath, indeed, they rested, according to the commandment.
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
