Job 31
1 I reached an agreement with my eyes, that I would not so much as think about a virgin.
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 For what portion should God from above hold for me, and what inheritance should the Almighty from on high keep?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Is not destruction held for the wicked and repudiation kept for those who work injustice?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Does he not examine my ways and number all my steps?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 If I have walked in vanity, or if my foot has hurried towards deceitfulness,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 let him weigh me in a just balance, and let God know my simplicity.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 If my steps have turned aside from the way, or if my heart has followed my eyes, or if a blemish has clung to my hands,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 then may I sow, and let another consume, and let my offspring be eradicated.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 If my heart has been deceived over a woman, or if I have waited in ambush at my friend’s door,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 then let my wife be the harlot of another, and let other men lean over her.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 For this is a crime and a very great injustice.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 It is a fire devouring all the way to perdition, and it roots out all that springs forth.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 If I have despised being subject to judgment with my servant or my maid, when they had any complaint against me,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 then what will I do when God rises to judge, and, when he inquires, how will I respond to him?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Is not he who created me in the womb, also he who labored to make him? And did not one and the same form me in the womb?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 If I have denied the poor what they wanted and have made the eyes of the widow wait;
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 if I have eaten my morsel of food alone, while orphans have not eaten from it;
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (for from my infancy mercy grew with me, and it came out with me from my mother’s womb; )
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 if I have looked down on him who was perishing because he had no clothing and the poor without any covering,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 if his sides have not blessed me, and if he were not warmed with the fleece of my sheep;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 if I have lifted up my hand over an orphan, even when it might seem to me that I have the advantage over him at the gate;
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 then may my shoulder fall from its joint, and may my arm, with all its bones, be broken.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 For I have always feared God, like waves flowing over me, whose weight I was unable to bear.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 If I have considered gold to be my strength, or if I have called purified gold ‘my Trust;’
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 if I have rejoiced over my great success, and over the many things my hand has obtained;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 if I gazed upon the sun when it shined and the moon advancing brightly,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 so that my heart rejoiced in secret and I kissed my hand with my mouth,
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 which is a very great iniquity and a denial against the most high God;
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 if I have been glad at the ruin of him who hated me and have exulted that evil found him,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 for I have not been given my throat to sin by asking for a curse on his soul;
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 if the men around my tabernacle have not said: “He might give us some of his food, so that we will be filled,”
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 for the foreigner did not remain at the door, my door was open to the traveler;
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 if, as man does, I have hidden my sin and have concealed my iniquity in my bosom;
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 if I became frightened by an excessive crowd, and the disrespect of close relatives alarmed me, so that I would much rather have remained silent or have gone out the door;
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 then, would he grant me a hearing, so that the Almighty would listen to my desire, and he who judges would himself write a book,
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 which I would then carry on my shoulder and wrap around me like a crown?
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 With each of my steps, I would pronounce and offer it, as if to a prince.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 So, if my land cries out against me, and if its furrows weep with it,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 if I have used its fruits for nothing but money and have afflicted the souls of its tillers,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 then, may thistles spring forth for me instead of grain, and thorns instead of barley. (This ended the words of Job.)
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
