Job 10
1 My soul is weary of my life. I will release my words against myself. I will speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will say to God: Do not be willing to condemn me. Reveal to me why you judge me this way.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Does it seem good to you, if you find fault with me and oppress me, the work of your own hands, and assist the counsel of the impious?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Do you have bodily eyes? Or, just as man sees, will you see?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Are your days just like the days of man, and are your years as the times of humans,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 so that you would inquire about my iniquity and examine my sin?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 And you know that I have done nothing impious, yet there is no one who can deliver from your hand.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Your hands have made me and formed me all around, and, in this way, do you suddenly throw me away?
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I ask you, that you have fashioned me like clay, and you will reduce me to dust.
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Have you not extracted me like milk and curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 You have clothed me with skin and flesh. You have put me together with bones and nerves.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 You have assigned to me life and mercy, and your visitation has preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Though you may conceal this in your heart, yet I know that you remember everything.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I have sinned, and you have spared me for an hour, why do you not endure me to be clean from my iniquity?
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 And if I should be impious, woe to me, and if I should be just, I will not lift up my head, being drenched with affliction and misery.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 And because of pride, you will seize me like a lioness, and having returned, you torment me to an extraordinary degree.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 You renew your testimony against me, and you multiply your wrath against me, and these punishments make war within me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Why did you lead me out of the womb? If only I had been consumed, so that no eye would ever see me!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I should have been as if I had not been: transferred from the womb to the tomb.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Will not my few days be completed soon? Release me, therefore, so that I may lament my sorrows a little,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 before I depart and return no more to a land that is dark and covered with the fog of death,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 a land of misery and darkness, where the shadow of death, and nothing else but everlasting horror, dwells.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
