Psalms 95

1 The praise of a Song by David. Come, let us exult in the Lord; let us make a joyful noise to God our Saviour.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Let us come before his presence with thanksgiving, and make a joyful noise to him with psalms.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For the Lord is a great God, and a great king over all gods: for the Lord will not cast off his people.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 For the ends of the earth are in his hands; and the heights of the mountains are his.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 For the sea is his, and he made it: and is hands formed the dry land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Come, let us worship and fall down before him; and weep before the Lord that made us.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 For he is our God; and we are the people of his pasture, and the sheep of his hand.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 To-day, if you will hear his voice, harden not your hearts, as in the provocation, according to the day of irritation in the wilderness:

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 where your fathers tempted me, proved me, and saw my works.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Forty years was I grieved with this generation, and said, They do always err in their heart, and they have not known my ways.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 So I sware in my wrath, They shall not enter into my rest.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.