Psalms 106
1 Alleluia. Give thanks to the Lord; for he is good: for his mercy [endures] for ever.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Who shall tell the mighty acts of the Lord? [who] shall cause all his praises to be heard?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Blessed are they that keep judgement, and do righteousness at all times.
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Remember us, O Lord, with the favour [you have] to your people: visit us with your salvation;
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 that we may behold the good of your elect, that we may rejoice in the gladness of your nation, that we may glory with your inheritance.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 We have sinned with our fathers, we have transgressed, we have done unrighteously.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Our fathers in Egypt understood not your wonders, and remembered not the multitude of your mercy; but provoked [him] as they went up by the Red Sea.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Yet he saved them for his name's sake, that he might cause his mighty power to be known.
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 And he rebuked the Red Sea, and it was dried up: so he led them through the deep as through the wilderness.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 And he saved them out of the hand of them that hated [them], and redeemed them out of the hand of the enemy.
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 The water covered those that oppressed them: there was not one of them left.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Then they believed his words, and celebrated his praise.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 They made haste, they forgot his works; they waited not for his counsel.
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 And they lusted exceedingly in the wilderness, and tempted God in the dry [land].
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 And he gave them their request, and sent fullness into their souls.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 They provoked Moses also in the camp, and Aaron the holy one of the Lord.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 The earth opened and swallowed up Dathan, and closed upon the congregation of Abiron.
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 And a fire was kindled in their congregation, and a flame burnt up the sinners.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 And they made a calf in Choreb, and worshipped the graven image,
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 and they changed their glory into the similitude of a calf that feeds on grass.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 They forgot God that saved them, who had wrought great deeds in Egypt;
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 wondrous [works] in the land of Cham, and terrible things at the Red Sea.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 So he said that he would have destroyed them, had not Moses his chosen stood before him in the breach, to turn [him] away from the fierceness of his anger, so that he should not destroy them.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 Moreover they set at nothing the desirable land, and believed not his word.
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 And they murmured in their tents: they listened not to the voice of the Lord.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 So he lifted up his hand against them, to cast them down in the wilderness;
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 and to cast down their seed amongst the nations, and to scatter them in the countries.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 They were joined also to Beelphegor, and ate the sacrifices of the dead. And they provoked him with their devices;
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 and destruction, was multiplied amongst them.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Then Phinees stood up, and made atonement: and the plague ceased.
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 And it was counted to him for righteousness, to all generations for ever.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 They provoked him also at the water of Strife, and Moses was hurt for their sakes;
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 for they provoked his spirit, and he spoke [unadvisedly] with his lips.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 They destroyed not the nations which the Lord told them [to destroy];
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 but were mingled with the heathen, and learnt their works.
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 And they served their graven images; and it became an offence to them.
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 And they sacrificed their sons and their daughters to devils,
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 and shed innocent blood, the blood of their sons and daughters, whom they sacrificed to the idols of Chanaan; and the land was defiled with blood.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 and was polluted with their works; and they went a whoring with their own devices.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 So the Lord was very angry with his people, and he abhorred his inheritance.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 And he delivered them into the hands of [their] enemies; and they that hated them ruled over them.
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 Ands their enemies oppressed them, and they were brought down under their hands.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Many a time he delivered them; but they provoked him by their counsel, and they were brought low by their iniquities.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 You the Lord looked upon their affliction, when he heard their petition.
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 And he remembered his covenant, and repented according to the multitude of his mercy.
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 And he caused them to be pitied in the sight of all who carried them captive.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Save us, O Lord our God, and gather us from amongst the heathen, that we may give thanks to your holy name, that we may glory in your praise.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Blessed be the Lord God of Israel from everlasting and to everlasting; and all the people shall say, Amen, Amen.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
