Job 7
1 Has not man his ordered time of trouble on the earth? and are not his days like the days of a servant working for payment?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 As a servant desiring the shades of evening, and a workman looking for his payment:
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 So I have for my heritage months of pain to no purpose, and nights of weariness are given to me.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 When I go to my bed, I say, When will it be time to get up? but the night is long, and I am turning from side to side till morning light.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 My flesh is covered with worms and dust; my skin gets hard and then is cracked again.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 My days go quicker than the cloth-worker's thread, and come to an end without hope.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 O, keep in mind that my life is wind: my eye will never again see good.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 The eye of him who sees me will see me no longer: your eyes will be looking for me, but I will be gone.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 A cloud comes to an end and is gone; so he who goes down into the underworld comes not up again. (Sheol h7585)
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 He will not come back to his house, and his place will have no more knowledge of him.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 So I will not keep my mouth shut; I will let the words come from it in the pain of my spirit, my soul will make a bitter outcry.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Am I a sea, or a sea-beast, that you put a watch over me?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 When I say, In my bed I will have comfort, there I will get rest from my disease;
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 Then you send dreams to me, and visions of fear;
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 So that a hard death seems better to my soul than my pains.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 I have no desire for life, I would not be living for ever! Keep away from me, for my days are as a breath.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 What is man, that you have made him great, and that your attention is fixed on him,
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 And that your hand is on him every morning, and that you are testing him every minute?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 How long will it be before your eyes are turned away from me, so that I may have a minute's breathing-space?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 If I have done wrong, what have I done to you, O keeper of men? why have you made me a mark for your blows, so that I am a weariness to myself?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 And why do you not take away my sin, and let my wrongdoing be ended? for now I go down to the dust, and you will be searching for me with care, but I will be gone.
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
