Job 4
1 And Eliphaz the Temanite made answer and said,
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If one says a word, will it be a weariness to you? but who is able to keep from saying what is in his mind?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Truly, you have been a helper to others, and you have made feeble hands strong;
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 He who was near to falling has been lifted up by your words, and you have given strength to bent knees.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now it has come on you and it is a weariness to you; you are touched by it and your mind is troubled.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not your fear of God your support, and your upright way of life your hope?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Have you ever seen destruction come to an upright man? or when were the god-fearing ever cut off?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 What I have seen is that those by whom trouble has been ploughed, and evil planted, get the same for themselves.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 By the breath of God destruction takes them, and by the wind of his wrath they are cut off.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Though the noise of the lion and the sounding of his voice, may be loud, the teeth of the young lions are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion comes to his end for need of food, and the young of the she-lion go wandering in all directions.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 A word was given to me secretly, and the low sound of it came to my ears.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In troubled thoughts from visions of the night, when deep sleep comes on men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Fear came on me and shaking, and my bones were full of trouble;
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 And a breath was moving over my face; the hair of my flesh became stiff:
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Something was present before me, but I was not able to see it clearly; there was a form before my eyes: a quiet voice came to my ears, saying:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 May a man be upright before God? or a man be clean before his Maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Truly, he puts no faith in his servants, and he sees error in his angels;
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 How much more those living in houses of earth, whose bases are in the dust! They are crushed more quickly than an insect;
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Between morning and evening they are completely broken; they come to an end for ever, and no one takes note.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 If their tent-cord is pulled up, do they not come to an end, and without wisdom?
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
