Psalms 139
1 For the Chief Musician. A Psalm by David. LORD, you have searched me, and you know me.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 You know my sitting down and my rising up. You perceive my thoughts from afar.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 You search out my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word on my tongue, but behold, LORD, you know it altogether.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 You hem me in behind and before. You laid your hand on me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 This knowledge is beyond me. It’s lofty. I cannot attain it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Where could I go from your Spirit? Or where could I flee from your presence?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend up into heaven, you are there. If I make my bed in Sheol (Sheol h7585), behold, you are there!
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I take the wings of the dawn, and settle in the uttermost parts of the sea,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 even there your hand will lead me, and your right hand will hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, “Surely the darkness will overwhelm me. The light around me will be night,”
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 even the darkness does not hide from you, but the night shines as the day. The darkness is like light to you.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For you formed my inmost being. You knit me together in my mother’s womb.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I will give thanks to you, for I am fearfully and wonderfully made. Your works are wonderful. My soul knows that very well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My frame was not hidden from you, when I was made in secret, woven together in the depths of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Your eyes saw my body. In your book they were all written, the days that were ordained for me, when as yet there were none of them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 How precious to me are your thoughts, God! How vast is their sum!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 If I would count them, they are more in number than the sand. When I wake up, I am still with you.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 If only you, God, would kill the wicked. Get away from me, you bloodthirsty men!
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 For they speak against you wickedly. Your enemies take your name in vain.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 LORD, do not I hate those who hate you? Am I not grieved with those who rise up against you?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I hate them with perfect hatred. They have become my enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, God, and know my heart. Try me, and know my thoughts.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 See if there is any wicked way in me, and lead me in the everlasting way.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
