Job 9
1 Then Job answered,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Truly I know that it is so, but how can man be just with God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he is pleased to contend with him, he cannot answer him one time in a thousand.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 God is wise in heart, and mighty in strength. Who has hardened himself against him and prospered?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 He removes the mountains, and they do not know it, when he overturns them in his anger.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 He shakes the earth out of its place. Its pillars tremble.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 He commands the sun and it does not rise, and seals up the stars.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 He alone stretches out the heavens, and treads on the waves of the sea.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 He makes the Bear, Orion, and the Pleiades, and the rooms of the south.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 He does great things past finding out; yes, marvelous things without number.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Behold, he goes by me, and I do not see him. He passes on also, but I do not perceive him.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Behold, he snatches away. Who can hinder him? Who will ask him, ‘What are you doing?’
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 “God will not withdraw his anger. The helpers of Rahab stoop under him.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less will I answer him, and choose my words to argue with him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Though I were righteous, yet I would not answer him. I would make supplication to my judge.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 If I had called, and he had answered me, yet I would not believe that he listened to my voice.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 For he breaks me with a storm, and multiplies my wounds without cause.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He will not allow me to catch my breath, but fills me with bitterness.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If it is a matter of strength, behold, he is mighty! If of justice, ‘Who,’ says he, ‘will summon me?’
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Though I am righteous, my own mouth will condemn me. Though I am blameless, it will prove me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 I am blameless. I do not respect myself. I despise my life.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 “It is all the same. Therefore I say he destroys the blameless and the wicked.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 If the scourge kills suddenly, he will mock at the trial of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth is given into the hand of the wicked. He covers the faces of its judges. If not he, then who is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 “Now my days are swifter than a runner. They flee away. They see no good.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They have passed away as the swift ships, as the eagle that swoops on the prey.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I say, ‘I will forget my complaint, I will put off my sad face, and cheer up,’
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I am afraid of all my sorrows. I know that you will not hold me innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 I will be condemned. Why then do I labor in vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I wash myself with snow, and cleanse my hands with lye,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 yet you will plunge me in the ditch. My own clothes will abhor me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgment.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 There is no umpire between us, that might lay his hand on us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Let him take his rod away from me. Let his terror not make me afraid;
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 then I would speak, and not fear him, for I am not so in myself.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
