Job 14

1 “Man, who is born of a woman, is of few days, and full of trouble.

az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.

2 He grows up like a flower, and is cut down. He also flees like a shadow, and does not continue.

Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.

3 Do you open your eyes on such a one, and bring me into judgment with you?

Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!

4 Who can bring a clean thing out of an unclean? Not one.

Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!

5 Seeing his days are determined, the number of his months is with you, and you have appointed his bounds that he cannot pass.

Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:

6 Look away from him, that he may rest, until he accomplishes, as a hireling, his day.

tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.

7 “For there is hope for a tree if it is cut down, that it will sprout again, that the tender branch of it will not cease.

Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.

8 Though its root grows old in the earth, and its stock dies in the ground,

Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:

9 yet through the scent of water it will bud, and sprout boughs like a plant.

víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.

10 But man dies, and is laid low. Yes, man gives up the spirit, and where is he?

De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?

11 As the waters fail from the sea, and the river wastes and dries up,

Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:

12 so man lies down and does not rise. Until the heavens are no more, they will not awake, nor be roused out of their sleep.

az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.

13 "Oh that you would hide me in Sheol (Sheol h7585), that you would keep me secret until your wrath is past, that you would appoint me a set time and remember me!

Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)

14 If a man dies, will he live again? I would wait all the days of my warfare, until my release should come.

Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.

15 You would call, and I would answer you. You would have a desire for the work of your hands.

Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.

16 But now you count my steps. Do not you watch over my sin?

Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!

17 My disobedience is sealed up in a bag. You fasten up my iniquity.

Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.

18 “But the mountain falling comes to nothing. The rock is removed out of its place.

Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;

19 The waters wear the stones. The torrents of it wash away the dust of the earth. So you destroy the hope of man.

köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.

20 You forever prevail against him, and he departs. You change his face, and send him away.

Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.

21 His sons come to honor, and he does not know it. They are brought low, but he does not perceive it of them.

Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;

22 But his flesh on him has pain, and his soul within him mourns.”

csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.