Luke 24
1 And on the first day of the week, very early morning, they came to the sepulcher bringing the spices that they prepared, and some women with them.
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 And they found the stone rolled away from the sepulcher.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 And having entered in, they did not find the body of the Lord Jesus.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 And it came to pass while they were bewildered about this, that behold, two men stood near them in shining apparel.
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 And since they became frightened and bowing down their face to the ground, they said to them, Why seek ye the living among the dead?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 He is not here, but was raised. Remember how he spoke to you when he was still in Galilee,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 saying that the Son of man must be delivered up into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day to rise.
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 And they remembered his sayings.
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 And having returned from the sepulcher, they reported all these things to the eleven, and to all the others.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 Now they were Mary Magdalene, and Joanna, and Mary the mother of James, and the other women with them who told these things to the apostles.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 And their sayings appeared before them as idle talk, and they disbelieved them.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 But having risen, Peter ran to the sepulcher. And having stooped down, he sees the linen cloths laying alone. And he departed, wondering to himself at that which happened.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 And behold, two of them were going the same day to a village that was sixty furlongs away from Jerusalem, which name was Emmaus.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 And they conversed with each other about all these things that happened.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 And it came to pass, while they conversed and discussed, that Jesus himself also having approached, went along with them.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 But their eyes were held, not to recognize him.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 And he said to them, What are these words that ye toss back to each other, while walking and are looking sad.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 And one, whose name was Cleopas, having answered, said to him, Thou only visit Jerusalem and do not know the things that happened in it during these days?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 And he said to them, What? And they said to him, The things about Jesus the Nazarene, who became a prophet, a mighty man in work and word before God and all the people,
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 and how our chief priests and rulers delivered him up for condemnation of death, and crucified him.
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 But we hoped that he is the man who is going to redeem Israel. But even with all these things, it brings this third day today from which time these things happened.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 But also some of our women astonished us, having come to be at the sepulcher early morning.
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 And not having found his body, they came, saying also to have seen a vision of agents who say he is alive.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 And some of those with us went to the sepulcher, and found it this way, just as also the women said, but they did not see him.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 And he said to them, O foolish men, and slow of heart to believe in all that the prophets spoke.
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Was it not necessary for the Christ to suffer these things, and to enter into his glory?
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 And having begun from Moses and from all the prophets, he expounded to them in all the scriptures the things about himself.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 And they came near to the village where they were going, and he pretended to go further.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 And they constrained him, saying, Remain with us, because it is toward evening, and the day has declined. And he went in to remain with them.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 And it came to pass during his dining with them, that, having taken the bread, he blessed, and having broken in pieces he gave to them.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 And their eyes were opened, and they recognized him. And he became invisible from them.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 And they said to each other, Was not our heart burning within us while he spoke to us on the way, while he opened to us the scriptures?
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 And having risen up the same hour, they returned to Jerusalem. And they found the eleven gathered together,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 and those who were with them who said, The Lord really was raised, and was seen by Simon.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 And they reported the things on the road, and how he was made known to them during the breaking of the bread.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 And as they spoke these things, Jesus himself stood in the midst of them, and says to them, Peace to you.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 But having been startled, and having become frightened, they presumed to see a spirit.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 And he said to them, Why are ye troubled, and why do thoughts arise in your hearts?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 See my hands and my feet, that it is I myself. Handle me and see, because a spirit does not have flesh and bones, as ye see me having.
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 And having said this, he displayed to them his hands and feet.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 And while they still disbelieved from joy and wondering, he said to them, Have ye anything to eat here?
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 And they gave him a piece of a broiled fish and from a bees honeycomb.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 And having taken it, he ate before them.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 And he said to them, These are the words that I spoke to you while still being with you, that it is necessary for all things that are written in the law of Moses, and the prophets, and the psalms about me to be fulfilled.
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Then he opened their mind to understand the scriptures.
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 And he said to them, Thus it is written, and thus it was necessary for the Christ to suffer, and to rise from the dead the third day,
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 and to proclaim in his name repentance and remission of sins for all the nations, having begun from Jerusalem.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 And ye are witnesses of these things.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 And behold, I send forth the promise of my Father upon you. But stay ye in the city until ye are clothed with power from on high.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 And he led them outside as far as to Bethany, and having lifted up his hands, he blessed them.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 And it came to pass while he blessed them, he parted from them, and was brought up into heaven.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 And having worshiping him, they returned to Jerusalem with great joy,
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 and they were continually in the temple, praising and blessing God. Truly.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
