Hooglied 1
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Drenk mij met de kussen van uw mond; Want uw liefde is zoeter dan wijn.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Heerlijk is de geur van uw balsem, Uw naam is het kostbaarst aroom. Daarom hebben de meisjes u lief.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Neem mij mede, laat ons vluchten; Want de koning heeft mij in zijn vertrekken gebracht! Wij willen juichen, in u ons verblijden, Uw liefde roemen, hoger dan wijn, Terecht beminnen zij u!
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Wel ben ik donker, Maar toch nog schoon, Jerusalems dochters: Als de tenten van Kedar, De paviljoenen van Sjalma.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Let er niet op, dat ik zwart ben, En van de zon ben verbrand; Want de zonen van mijn moeder waren boos op mij, En lieten mij de wijngaarden bewaken…. Maar mijn eigen wijngaard bewaakte ik niet!
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Bericht mij toch, mijn zielsbeminde, Waar ge uw kudde laat weiden, Waar ge ze in de middag laat rusten? Want waarom zou ik gaan zwerven Bij de kudden uwer vrienden?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Als ge het niet weet, Schoonste der vrouwen, Volg dan het spoor van de kudde, En hoed uw geiten Bij de tenten der herders.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Met het span van Farao’s wagens Vergelijk ik u, liefste;
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Hoe bekoorlijk uw wangen tussen de hangers, Uw hals in de snoeren.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Gouden hangers laten we u maken, Met plaatjes van zilver.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Zolang de koning in zijn harem verbleef, Straalde mijn nardus haar geur.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Want mijn beminde is mij een bundeltje mirre, Dat op mijn boezem blijft rusten;
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Mijn beminde is mij een cyper-tros, Van Engédi’s gaarden.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Wat zijt ge verrukkelijk, mijn liefste, Uw ogen zijn duiven.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Wat zijt ge verrukkelijk schoon, mijn beminde Ons rustbed is in het groen!
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 De binten van ons paleis zijn ceders, Onze wanden cypressen.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
