Psalmen 95

1 Komt, laat ons juichen ter ere van Jahweh, Jubelen voor de Rots van ons heil;

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Laat ons met lofzangen voor zijn aangezicht treden, En onze liederen voor Hem zingen:

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Want Jahweh is een machtige God! Hij is Koning, boven alle goden verheven:

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 Hij houdt in zijn hand de diepten der aarde, En de toppen der bergen behoren Hem toe;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Van Hem is de zee, Hij heeft ze geschapen, Het vaste land, dat zijn hand heeft gemaakt!

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Komt, buigen en werpen wij ons neer, Knielen wij voor Jahweh, die ons heeft geschapen;

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Want Hij is onze God, Wij het volk, dat Hij leidt, En de kudde aan zijn hand! Als gij dan heden mijn stem verneemt,

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Verstokt uw hart als bij Meriba niet; Als op de dag van Massa in de woestijn,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 Toen uw vaders Mij tartten en beproefden, Ofschoon ze mijn werken hadden aanschouwd!

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Veertig jaar lang was dat geslacht Mij een walg, En Ik sprak: Steeds dwaalt hun hart van Mij af, En mijn wegen kennen ze niet.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Daarom zwoer Ik in mijn toorn: Neen, ze zullen niet ingaan in mijn Rust!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.