Psalmen 83

1 Een lied; een psalm van Asaf. O God, houd U niet stil, Niet rustig en werkeloos, o God!

Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

2 Want zie, uw vijanden razen, En uw haters steken hun hoofden omhoog.

Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

3 Ze smeden listige plannen tegen uw volk, En spannen tegen uw beschermelingen samen:

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

4 "Komt, laat ons ze uitroeien uit de rij van de volken, Zodat men zelfs Israëls naam niet meer noemt!"

Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

5 Ja, eensgezind hebben ze samengezworen, En een verbond gesloten tegen U:

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

6 De tenten van Edom en van de Jisjmaëlieten, Van Moab en de zonen van Hagar.

Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

7 En Gebal, Ammon en Amalek, Filistea met de bewoners van Tyrus,

A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

8 Zelfs Assjoer sluit zich bij hen aan, En leent zijn arm aan de zonen van Lot.

Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)

9 Doe met hen als met Midjan, Als met Sisera en Jabin bij de beek Kisjon,

Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

10 Die bij En-Dor werden vernietigd, En tot mest voor het veld zijn gemaakt.

A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

11 Zet het hun vorsten betaald als Oreb en Zeëb, Als Zébach en Salmoenna,

Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

12 Met al hun groten, die zeggen: Laat ons het land van God gaan bezetten!

A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

13 Maak ze aan dwarrelende blaren gelijk, o mijn God, En aan kaf voor de wind!

Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

14 En zoals het vuur de bossen verteert, De vlammen de bergen verzengen:

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

15 Zo moogt Gij hen met uw stormwind vervolgen, In verwarring brengen door uw orkaan!

Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

16 Bedek met smaad hun gelaat, Opdat ze uw Naam mogen eren, o Jahweh;

Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

17 Laat ze beschaamd staan en verbijsterd voor eeuwig, En in schande vergaan!

Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

18 Dan zullen zij weten, dat "Jahweh" uw Naam is; Dat Gij de Allerhoogste zijt op heel de aarde, Gij alleen!

Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.