Psalmen 73

1 Psalm van Asaf. Waarachtig; God is goed voor den rechtvaardige, Jahweh voor de reinen van hart!

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

2 Toch waren haast mijn voeten gestruikeld, Mijn schreden bijna uitgegleden!

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3 Want ik was jaloers op de bozen, Omdat ik de voorspoed der zondaars zag;

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

4 Voor hen toch bestaat er geen lijden, Gezond en vol kracht is hun lijf.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

5 Ze hebben geen zorgen als andere mensen, Worden niet als anderen geplaagd;

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6 Daarom hangen ze hoogmoed om als een keten, Bedekt hen geweld als een mantel.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

7 De misdaad puilt uit hun vet, Hun hart loopt over van slechte gedachten;

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8 Ze honen en lasteren, En dreigen op hoge toon met geweld.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

9 Ze zetten een mond op tegen de hemel, En hun tong gaat zich tegen de aarde te buiten.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10 Daarom lopen de dwazen achter hen aan, En slurpen begerig hun woorden op.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

11 Ze zeggen: "Hoe zou God er iets van weten, De Allerhoogste er kennis van hebben?"

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Zie, zo gaat het de zondaars: Ze zijn altijd gelukkig, en hopen zich rijkdommen op!

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

13 Heb ik dan mijn hart vergeefs in reinheid bewaard, En mijn handen in onschuld gewassen:

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 De ganse dag word ik geplaagd, Iedere morgen opnieuw geslagen!

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15 Dacht ik: Zo wil ik spreken! Dan brak ik de trouw van het geslacht uwer kinderen;

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Maar als ik ging peinzen, om het te vatten, Dan bleef het een raadsel in mijn oog.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Totdat ik in Gods raadsbesluiten drong, En op hun einde ging letten:

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18 Ja, Gij hebt ze op een glibberige bodem gezet, Ze gestort in hun eigen verderf!

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

19 Hoe zijn ze in een oogwenk vernietigd, Verdwenen, in verschrikkelijke rampen vergaan:

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

20 Heer, als een droom, die bij het ontwaken vervliegt, Wiens beeld we bij het opstaan verachten!

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

21 Als dus mijn hart nog verbitterd zou zijn, En mijn nieren bleven geprikkeld,

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22 Dan was ik een dwaas en een zot, Een stuk vee in uw oog.

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23 Want ik blijf altijd bij U, Gij houdt mij bij de rechterhand;

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Gij leidt mij naar uw raadsbesluit, En herstelt mij in ere!

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

25 Wat heb ik toch in de hemel; Ook op aarde verlang ik niets buiten U!

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26 Al bezwijken mijn vlees en mijn hart, God is voor eeuwig de Rots van mijn hart en mijn erfdeel.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27 Maar die U verlaten, gaan zeker te gronde, Gij vernietigt wie van U afvalt;

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

28 Doch mij is het goed, in Gods nabijheid te blijven, En mijn vertrouwen te stellen op Jahweh, mijn Heer!

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.