Psalmen 44

1 Voor muziekbegeleiding. Van de zonen van Kore; een leerdicht. O God, wij hebben het met eigen oren gehoord, Onze vaderen hebben het ons verteld, Wat Gij gedaan hebt in hun dagen, Met eigen hand in vroeger tijd.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Naties hebt Gij uitgeroeid om hèn te planten, Volkeren geveld, om hèn te doen groeien.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Neen, niet met hun zwaard namen zij bezit van het Land, Niet hun arm bracht hun zege: Maar het was uw rechterhand en uw arm En het licht van uw aanschijn, omdat Gij ze lief hadt.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Gij waart het, mijn Koning en God, Die Jakob de zege verleende;

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Met úw hulp sloegen wij onze vijanden neer, Door úw Naam trapten wij onze haters tegen de grond;

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Neen, ik heb niet vertrouwd op mijn boog, En mijn zwaard kon de zege niet schenken.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Maar Gij hebt ons van onze verdrukkers verlost, En onze haters te schande gemaakt;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 In God mochten we steeds blijven roemen, En uw Naam in eeuwigheid prijzen!

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Maar nú hebt Gij ons verstoten, ons te schande gemaakt, En trekt niet meer met onze heirscharen op;

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Gij laat ons vluchten voor onze verdrukkers, En onze haters roven ons leeg!

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Gij levert ons als slachtvee uit, En verstrooit ons onder de naties;

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Verkoopt uw volk voor een spotprijs, En geeft het bijna voor niet!

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Gij maakt ons tot smaad onzer buren, Tot spot en hoon voor die ons omringen;

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Gij laat de heidenen over ons schimpen, De volkeren meewarig het hoofd over ons schudden.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Mijn schande staat mij altijd voor ogen, En de schaamte bedekt mijn gelaat,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 Om de praatjes van schimper en spotter, Om de blik van vijand en hater.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 En dit alles trof ons, ofschoon wij U niet hebben vergeten, En uw Verbond niet hebben verbroken.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Ons hart is niet afvallig geworden, Onze schreden dwaalden niet af van uw pad;

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Toch hebt Gij ons naar het oord der jakhalzen verwezen, En ons met de schaduw des doods overdekt.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Of, hadden wij de Naam van onzen God soms vergeten, Onze handen naar vreemde goden geheven:

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 Zou God het misschien niet hebben geweten, Hij, die de hartsgeheimen doorgrondt?

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Neen, om Uwentwil blijft men ons wurgen, En worden wij als slachtvee behandeld!

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Sta op dan; waarom zoudt Gij slapen, o Heer! Ontwaak; blijf ons niet altijd verstoten!

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Waarom zoudt Gij uw aanschijn verbergen, Onze nood en ellende vergeten?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Want onze ziel ligt gebukt in het stof, En ons lichaam kleeft vast aan de grond.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Sta op, ons te hulp! Red ons om wille van uw genade!

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!