Psalmen 144

1 Van David. Geprezen zij Jahweh, Mijn Rots; Die mijn handen leert strijden, En mijn vingers leert kampen.

Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

2 Mijn sterkte en burcht, Mijn schuilplaats en toevlucht, Mijn schild, waarop ik vertrouw: Die de volkeren aan mij onderwerpt.

Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

3 Jahweh, wat is de mens, dat Gij acht op hem slaat; Een mensenkind, dat Gij om hem U bekommert?

Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

4 De mens lijkt enkel een zucht, Zijn dagen een vluchtige schaduw.

Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

5 Jahweh, buig uw hemel omlaag, en daal neer, Raak de bergen aan, en ze roken;

Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

6 Slinger uw bliksems, en strooi ze in het rond, Schiet uw pijlen, en jaag ze uiteen.

hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

7 Reik mij uw hand uit den hoge, En verlos mij uit de macht der barbaren,

Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

8 Wier mond alleen maar leugentaal spreekt, En wier rechter een hand van bedrog is.

kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

9 Dan zal ik een nieuw lied voor U zingen, o God, Op de tiensnarige harp voor U spelen:

Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

10 Voor U, die aan koningen de zege verleent, Die redding brengt aan David, uw dienaar.

Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

11 Ja, Hij hééft mij gered van het moordende zwaard, Mij verlost uit de macht der barbaren, Wier mond alleen maar leugentaal spreekt, En wier rechter een hand van bedrog is.

ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

12 Nu zijn onze zonen als planten, Zorgvuldig gekweekt in hun jeugd; Onze dochters als zuilen, Voor de bouw van paleizen gehouwen.

A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

13 Onze schuren gevuld, Boordevol van allerlei vrucht; Onze schapen bij duizenden werpend,

csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

14 De runderen in onze weiden bij tienduizenden drachtig. Geen bres en geen stormloop, Op onze pleinen geen kermen:

ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

15 Gelukkig het volk, wat zo’n lot is beschoren; Gelukkig het volk, waarvan Jahweh de God is!

boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!