Psalmen 122

1 Een bedevaartslied. Wat was ik verheugd, toen men zeide: "Wij trekken op naar Jahweh’s huis!"

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 En nu staan onze voeten Al binnen uw poorten, Jerusalem!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, als stad herbouwd, Met burgers, vast aaneen gesloten;

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 Waar de stammen naar opgaan, De stammen van Jahweh. Daar is het Israël een wet, De Naam van Jahweh te loven;

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Daar staan de zetels voor het gericht, En het troongestoelte van Davids huis.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Jerusalem, die u liefhebben, Wensen u vrede en heil;

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Vrede zij binnen uw muren, Heil binnen uw burchten!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 Om mijn broeders en vrienden Bid ik de vrede over u af;

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 Om het huis van Jahweh, onzen God, Wil ik smeken voor uw heil!

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!